Rohamosan közeledik a régóta várt nyár, s bár a Vakáció szó első betűje még nem került fel az iskolatáblára, lassan el lehet kezdeni szervezni a szünidős, munkamentes programokat. Ezért úgy gondoltam, hogy amolyan magazinos jelleggel hétről-hétre olyan zsánerajánlatokkal érkezem, ami izgalmassá, színessé teheti a filmrajongók vakációs terveit. Önkritikusan bevallva, van némi öncélúság ebben az írásban, ugyanis régóta azt tervezem, hogy dobom a szokásos balatonozást és egy-két fesztiválos célomat, és a nyári terveimet végre filmes tematika mentén építem fel. Hobbitfalva például régóta a bakancslistámon van (évekig biztosan rajta is marad...), de most feliratkozott mellé az interaktív Harry Potter túra, ami reálisabb ...

A szépség és a szörnyeteg és a Ghost in the Shell apropóján, de látva Hollywood filmkészítési politikáját, amúgy is eléggé aktuális kérdéssel/elmélkedéssel érkeztem. Arra lennék igazán kíváncsi, hogy mit gondoltok az adaptációkról és arról az újrahasznosítási jelenségről, amit az elmúlt években a hollywoodi stúdiórendszer képvisel.

Szerintetek milyen egy jó adaptáció? Egyáltalán miként viszonyultok ehhez a trendhez? Mit vártok el olyan filmtől, ami sikeres forrásanyagon - például könyv, játék, mese - alapszik?

Borzasztóan érdekelnének a különböző - az enyémtől is biztosan eltérő - vélemények arról a nagy hőfokon égő adaptálási jelenségről, amit egyrészről sokat szidunk, másrészről mégis nézzük és ...

Immár a harmadik posztepizóddal folytatódik a VFX - sorozatunk. Ha esetleg lemaradtál volna az előző részekről, akkor itt megnézheted, hogyan épült fel Maugli látványos világa és miként kelt életre a szörnyek pusztító királya, Godzilla . Ezúttal kirándultunk egyet Középföldén, megismerkedtünk közelebbről a forradalmár gorillával, Caesarral, és bosszút álltunk a Chitauri-n. Dennis Villeneuve után George Miller pedig bebizonyítja, hogy nem minden VFX, ami fénylik. A válogatásban szereplő videók egyáltalán nem hosszú videók, és ha tényleg érdekel a filmkészítés háttérországa, akkor bátran merem ajánlani. Izgalmasak és sokat lehet belőlük tanulni.

The Hobbit: The Desolation of Smaug

Szerintem abban sokan egyet fogunk érteni, ...

Még mindig nem fogyott ki a szufla az első és olykor meghökkentő szerepeket feldolgozó cikksorozatunkból. Bőven lehet meglepetésekre bukkanni egy-egy színész filmográfiájában. Ebben a részben Richard Armitage bebizonyítja, hogy statisztikaként is fel lehet érni a csúcsra, de láthatjátok Kirsten Dunst és Ryan Reynolds szárnypróbálgatásait is.

Előző részek tartalmából: 1. rész , 2. rész , 3. rész , 4. rész , 5. rész

Richard Armitage

A hobbit sztárja nem először szerepel a blogon, a múltkor – bulvárosan megfogalmazva - Agatha Christie-hez fűződő kapcsolatával foglalkoztunk. Aki esetleg „nem nézte volna a műsort”: Richard Armitage még Középfölde előtt Az alibi című adaptációban öltött magára egy eléggé pokróc ...

Elég sokat foglalkoztam már Agatha Christie világával - Poirot válogatás , Trónok Harca színészek feltűnése -, főleg személyes okokból, mert nagyon szeretem az írónő munkásságát, de ígérem, hogy a jövőben visszafogom magam. Ezt még gondoltam, megírom nektek, hátha érdekesnek fogjátok találni, hogy milyen - ma már - nagynevű színészek szerepeltek egykor kisebb-nagyobb szerepekben az írónő fondorlatos és olykor hátborzongató adaptációiban. Akad egy rendező is a listán!

Nicolas Winding Refn

Évekkel ezelőtt nagyon tartottam Nicolas Winding Refn-től. Féltem, hogy a sajátos ízlésvilágú és történethangú rendező túl nehéz falat lesz. Egy nagyon jó barátom fertőzött meg végül a munkásságával, amiért nagyon hálás vagyok. ...

A Disney mesefeldolgozó gépezetének újabb darabja, A szépség és a szörnyeteg már két hete rekordokat döntöget a pénztáraknál, és hódítja meg az animációs mese szerelmeseinek szívét. Meg tudom érteni, hogy miért kedvelik sokan, mert mint adaptáció tűpontos, viszont folytonosságban, történet kibontásban és önállóságban már nem teljesít jól a film. Kimondottan unalmas.

Jó vagy rossz a hajszálpontos történetmesélés?

Ez a legnagyobb kérdés, ami előrevetíti azt a témakört is, miszerint a nézőknek/rajongóknak/kritikusoknak soha semmi sem elég jó. Ha koherensen, lineáris eseménylánc módjára követi az eredeti forrásanyagot, az a gond, ha viszont merészebben nyúl a történethez, esetleg új megvilágításba helyezi, más ...