Immár a harmadik posztepizóddal folytatódik a VFX - sorozatunk. Ha esetleg lemaradtál volna az előző részekről, akkor itt megnézheted, hogyan épült fel Maugli látványos világa és miként kelt életre a szörnyek pusztító királya, Godzilla. Ezúttal kirándultunk egyet Középföldén, megismerkedtünk közelebbről a forradalmár gorillával, Caesarral, és bosszút álltunk a Chitauri-n. Dennis Villeneuve után George Miller pedig bebizonyítja, hogy nem minden VFX, ami fénylik. A válogatásban szereplő videók egyáltalán nem hosszú videók, és ha tényleg érdekel a filmkészítés háttérországa, akkor bátran merem ajánlani. Izgalmasak és sokat lehet belőlük tanulni.

The Hobbit: The Desolation of Smaug

Szerintem abban sokan egyet fogunk érteni, hogy A hobbit-trilógia messze elmaradt A Gyűrűk Urától. Peter Jackson a három részre szakított történettel többet akart markolni, mint amennyit Bilbó kalandja tartalmasan elbírt. A technológia fejlődésével a direktor is inkább a VFX-re hagyatkozott, talán emiatt (is) kevesebbé kézzel fogható ez a történetfolyam, szemben Zsákos Frodóék kalandjával, amit a mai napig is újra lehet nézni. Alig érződik rajta a látványvilág eróziója. Ha sok mindent nem is, azt teljes mértékben megértem, hogy a Magányos Hegy bitorlóját, a félelmetes tűzokádó sárkányt muszáj volt animált formában a vászonra vinni, révén kevés szárnyas óriás hüllő repked a világunkban. Elsősorban nem magát a programot, a rétegezés és a modellezés folyamatát hoztam el nektek, hanem konkrétan Smaug mozgásának és beszédének rögzítését. Köztudott, hogy a sárkányt mozgását, hangját és arcmimikáját Benedict Cumberbatch-től „vették kölcsön”. Nagyon ajánlom ezt a videót, elképesztő, mennyi munkát tett bele a színész, hogy minél természetesebb, félelmetesebb, kegyetlenebb legyen ez a sárkány. A mozgásában, majd az utószinkronban is látszik, hogy egy ponton túl eggyé vált a kissé pszichopata Smaug-gal. Szerintem borzasztó nehéz és kimerítő lehet a modern színjátszásnak ezen steril, ingerszegény ága, amiben az emberi képzelőerő fontos fegyverré válik.

Concept kép:

Rise of the Planet of the Apes

A majmok bolygójának remake-je vagy rebootja - nézőpont kérdése, ki minek tekinti - szerintem azon kevés kezdeményezések egyike, ami minden szempontból jól sült el. Nekem nagyon tetszett az első és a második rész - érződik a fejlődés, nem csak technológiai, hanem karakter-történet szinten is -, várom, hogy miként fejeződik be a majmok forradalma. A főszerepet az az Andy Serkis alakítja, aki a motion capture technológia szakavatott ismerője és használója. Megkockáztatom, hogy ennek a szakterületnek ő a legjobb képviselője, akinek a referencia listáján olyan karakterek szerepelnek, mint Gollam vagy King Kong. Az a mérhetetlen sok tapasztalat, ami a rendelkezésére áll, átüt a videón. Hiába lóg kamera az arca elé - elég idegesítő, feszélyező lehet -, nagyon természetesen, lazán játszik. Arról nem beszélve - és talán nem is tekintünk mindig rá így -, hogy Andy Serkis remek színész, aki képes erős érzelmekkel felruházni a rideg, élettelen pixeleket.

Concept kép:

Transformers

Michael Bay akcióorgiája sok jelzővel címkézhető: gyerekes, buta, felszínes, fárasztó. Bár az első rész szerintem még a kellemes popcorn kategóriába tartozott. Utána a direktor kicsit elszállt: évek óta folyamatosan növeli a tétet, ami miatt a Transformers szerintem nem is igazán film, inkább egy nagyon drága techdemo. Lehet szeretni vagy nem szeretni ezeket a robotos kalandokat - utóbbi kategóriába tartozom -, viszont azt el kell ismerni, hogy látványszempontjából a Transformers teljes mértékben kihasználja a VFX-ben rejlő lehetőséget. Jelenleg a technológia csúcsát képviseli. Az ember szeme jóformán felrobban attól a vizuális orgiától, amit Michael Bay csapata filmről-filmre a vászonra varázsol. Fontos megemlíteni, hogy értékállóan dolgoznak, mert az első felvonás még a mai napig versenyben lenne a legjobb látvány-címért. Rengeteg munkaóra lehet egy-egy robotos összecsapásban, amiben minden apró részletre, lehulló alkatrészre és csavarra odafigyeltek.

Concept kép:

Avengers

Az első Bosszúállók valamilyen szinten történelmet írt a képregényfilmek világában, hiszen végre megtörtént az, amire a rajongók nagyon régóta vártak: összeállt a nagy csapat. Ehhez az alkalomhoz különleges, egyedi látványvilág is párosult, amit szerintem azóta sem sikerült újrateremteniük. Bár a Doctor Strange-ben akadtak lenyűgöző pillanatok, nálam az első közös film számít vizualitás – és minden más - szempontból tényleg különlegesnek. Hulk élethű ábrázolásához bevetették a motion capture-t - Mark Ruffalo arcvonásai fel is ismerhetőek -, a környezet, az invázió elképesztően részletesre sikeredett.

Concept kép:

Mad Max: Fury Road

Ezúttal is hoztam egy példát a kevesebb, néha akár több-elvre. Az Érkezés után a Mad Max is nagyon szépen aláhúzza ezt a bölcseletet. Szerintem pont azért szeretjük olyan sokan ezt a sivatagi őrületet, mert amit lehetett, azt kaszkadőrökkel, igazi autókkal, adrenalintól pumpáló koreográfiákkal próbáltak megoldani. Zömmel csak a megfelelő, posztapokaliptikus színvilág eléréséhez használták a technológiát. Na meg azért, hogy elkerüljék az emberáldozatokat. Szerintem fantasztikus munkát végeztek, amiből nyers, brutális, természetes erő árad. A „kétkezi” filmkészítés egyik utolsó hollywoodi képviselője George Miller. Várom a folytatást!