Folytatjuk a kis digitális túránkat a nagy blockbusterek varázslatos háttérvilágában, ahol VFX - szakemberek mindent megtesznek, hogy a látvány minél részletesebb, színesebb és valóságosabb legyen. Akit érdekel, hogy milyen filmeket vettünk górcső alá - A dzsungel könyvének werk videóját nagyon ajánlom! - az első megállóban, itt olvashatja el.

A tematikus cikksorozatunk második részében többek között Harry Potter ragad CGI pálcát, Bruce Willis rombolja a földig Budapest belvárosát, és Denis Villeneuve szolgáltatja a szabályt erősítő kivételt, miszerint a kevesebb VFX, néha több-elv a kiszélesedett ingerküszöbérték ellenére is működképes elgondolás. Kezdhetjük?   

Harry Potter

Egy gyors vallomással kezdeném: velem J. K. Rowling varázslatos világa szerettette meg az olvasást, amiért nem lehetek elég hálás az írónőnek. Meggyőződésem, hogyha általános iskolában a kötelező olvasmányok előtt/mellett szerepet kapna a szemüveges young adult varázslótanonc könyvsorozata a tanrendben, akkor a gyerekek is pozitívabban állnának magához az olvasáshoz. Azért legyünk őszinték: bármennyire alapmű, A kőszívű ember fiai vagy az Egri csillagok, egyik sem igazán alkalmas arra, hogy bebizonyítsa: az olvasás nemcsak hasznos, hanem borzasztó szórakoztató is!

Sajnos a forrásanyagból készült adaptációk a young adult műfaj nagyágyújának lebilincselő történetélményét már csak nyomokban voltak képesek visszaadni, megidézni. Főleg a második rész után éreztem egy nagy törést: onnantól nemcsak megkurtították a sztorit - ez még érthető és elfogadható -, hanem vérlázító módon olyan történetdarabkákat adtak hozzá, ami nem is szerepelt a könyvben. Habár maguk a scriptek elnagyoltra és üresre sikeredtek, az tagadhatatlan, hogy a VFX-esek mindent megtettek, hogy igazi varázslatot és mágiát adjanak a rajongóknak. És ez sikerült is nekik. Abszolút érdemes megnézni a videót és a forgatási „naplót”. Precíz, alázatos és komplikált munkával építették fel többek között az önálló életet élő Roxfortot vagy a heroikus kastélyostromot. Aligha férhet kétség hozzá, hogy a VFX- mesterek billentyűzete a bodzapálca fájából és egy főnix farktollából készült.

Forgatási "napló":

Godzilla

Ha már a Koponya-sziget uralkodója javában tombol a mozikban, időszerű kicsit foglalkozni a Monster Univerzum másik fajsúlyos alakjával. Godzilla, hasonlóan King Kong-hoz, szintén nem volt igazán jó film, viszont tény és való, hogy Gareth Edwards vezényletével sikerült pusztító erővel megteremteniük és felnevelniük a szörnyek királyát. A hagyományos rétegezés mellett a modelltervező is fontos szerephez jutott, ráadásul sikerült a mozgáskoordinációját – amit például a Flash-ben képtelenek megoldani - is nagyon szépen megkomponálniuk, szinkronizálniuk. Rengeteg munkaórát ölhettek bele, amiért elismerés jár. Ilyen videók nézése után csak azt sajnálom, hogy ehhez az alázatos munkához a produkció többi részlege (rendezés, forgatókönyvírók, producerek) képtelen felnőni.

Concept kép:

 Doctor Strange

Sokan szerintem nem fogtok egyetérteni velem, viszont szerintem Stephen Strange történetében - szigorúan csak a filmet nézve - egyedül a látvány az, amit igazán dicsérni lehet. Sokat vártam ettől a filmtől - Benedict Cumberbatch és Mads Mikkelsen neve garancia a jó filmélményre -, viszont, amit kaptam, az jóindulattal is csak két liter kólával volt többnyire fogyasztható. Késéggel elhiszem és egyet is tudok érteni azokkal a véleményekkel, akik azt mondják, hogy a karakter világa bővítette az univerzumot. Tény, hogy új színt adott a skálához,és az utóhatása jót tehet a kifulladásnak, ellaposodásnak induló MCU-nak. Csak, mint önállófilm, eredeti film nálam nem tudott működni. Egyszerűen eluntam a sablonos fordulatokból és figurából építkező történetet. Ellenben a látvánnyal, amiben szerintem a Bosszúállók első része óta érezhető igazi egyediség. Félreértés ne essen: mindegyik film profi munkát tett le eddig az asztalra, viszont most éreztem hosszú idő után először azt, hogy a történetben rejlő motívumokat - rejtélyesség, határtalanság - a vásznon is sikerült megidézniük. A világokban történő utazás különösen szemkápráztatóra sikeredett. Szereztem egy forgatási „naplót” is, hátha érdekel titeket, hogyan zajlottak a munkálatok.

Forgatási "napló":

Concept kép:

A Good Day to Die Hard

John McClane ötödik felvonásának végeredménye maximum csak azért lehetett érdekes, mert jó volt látni a budapesti helyszíneket. Minden más adaléka jóformán az értékelhetetlen kategóriába tartozott. Régen voltam olyan vetítésen, ahol a nézők közül többen is a film felénél kisétáltak a teremből. Kár, mert a franchise negyedik része bebizonyította, hogy divatosan aktuális közegbe ágyazva ez a veterán koncepció is lehet működőképes. Az ötödik trikóváltás azonban nemcsak történetszempontjából múlta alul a várakozásokat, hanem akció szekvenciában is. A hosszúra nyújtott snittek - a budapesti autósüldözést is beleértve - kifejezetten unalmasra, ásítósra sikeredtek. Ettől függetlenül nagyon jó nézni, hogy hogyan rombolták le, zúzták porrá az amúgy sem túl jó minőségű pesti utakat.

Arrival

Nálam a 2016-os naptári esztendő leghatásosabb és legintelligensebb látványfilmjének címét az Érkezés nyerte el. Dennis Villeneuve újfent bebizonyította – Sicario-t is ajánlom!-, hogy borzasztóan ért a feszültségkeltéshez és a patikamérlegen kimért suspense-adagoláshoz. Emellett újszerűen, okosan, jól átgondoltan nyúlt egy olyan témához, ami nagyon régóta nem szól másról, mint a pusztításról. Továbbá az Érkezés bebizonyította, hogy ez a koncepció is lehet szenzitív, elgondolkodtató és valahol még racionális is. Plusz pont, hogy csak annyi VFX-et használtak, amennyit a történet megkívánt. Hozzám sokkal közelebb áll az ilyen típusú filmkészítés. Gyönyörű munka! Nem is félek már a Blade Runner folytatásától, a lehető legjobb kezekben van.

Concept kép: