James Delaney háborúja bevégeztetett. Nagyon remélem, hogy a csatorna jövőbeli tervében szerepel a sorozat folytatása, mert hiába kaptunk egy kerek, szálelvarrós lezárást, lenne lehetőség a sztoriban. A záró snitt után is azt éreztem, hogy ez még csak a kezdet, innen lehet tovább építkezni. Fontos: spoileres hajóval kötöttem ki a blog kikötőjébe.

Mindenki megfizetett a múlt bűneiért!

A Taboo-ban az a legszebb, hogy úgy írtak múltat James Dealeny -nek, hogy csak nagyon keveset fedtek fel az Anglián kívüli életéből. A sérelmein keresztül ismertük meg azt a férfit, aki csillapíthatatlan dühvel, haraggal és bosszúvággyal tűnt fel a politikai csatatéren . A legtöbb írásomban hangsúlyoztam, hogy nem tudom elképzelni, hogy James ...

Az ötödik epizód ott folytatódott, ahol az előző véget ért: a párbajnál. Bevallom, picit csalódott vagyok. Bár racionális érvelés állt a „pisztolytánc” végeredménye mögött, örültem volna egy meglepő fordulatnak. Nem mintha szűkmarkúan bántak volna a meglepetésekkel. A folytatás nyomokban spoilereket tartalmaz.

Ezúttal tartalékosan „futottak ki a pályára”

A múlt heti izgalmak után az ötödik felvonás kicsit visszavett a tempóból . Az intenzitás csökkenés ellenére ugyan sikerült haladni, de ez inkább egy álmatag filler- epizódként ért fel nálam. A látottak alapján továbbra is a Társaságnak van komoly félnivalója . Amellett, hogy próbálnak újra és újra reagálni James tetteire, lassan a hátuk mögé is nézniük ...

Ebben az újabb remek epizódélményben most először mosták össze arányosan a cselekményépítést és a pulzusnövelő akciót. A story-line szerkezete lehetőséget biztosított arra, hogy minden fontos építőelemet és komponenst - amit eddig külön-külön egységként kezeltek és tálaltak - komplett, kerek egésszé gyúrjanak össze. A sorozat origójának számító információöntésre sem nem lehet panasz. Egyszerre haladtunk és véreztünk. SPOILERES kritika/kibeszélő.

Féltávnál minden ismert bábú a helyén

„ A saját medvecsapdájává alakította Londont! ” -  Sir Stuart Strange

Érezhetően a készítők magasabb cselekményfordulatra kapcsoltak : az eddigi kocogó tempóról laza, de izomkímélő sprintre váltottunk. Ez cseppent sem volt ...

Kezdjük az értékeléssel: a harmadik rész brutálisan erősre sikeredett . Lassan, de biztosan a nyolc részes etap feléhez érkezünk – most nem veszem ide, hogy bőven van lehetőség a folytatásra -, így egyre inkább esedékes válik a tettek mögötti indokok kifehérítése , még akkor is, ha James Delaney esetében semmi sem lesz makulátlanul világos. Figyelem: ha tovább olvasol, SPOILEREKET-be hajózhatsz!

Az őrület és az ész találkozása

Hangozzon ez bármilyen különösen is, de a Taboo az egyik legvéresebb vér nélküli sorozat , amivel valaha dolgom volt. A sorozat bebizonyította, hogy öncélú, hatásvadász kegyetlenkedés nélkül is lehet hatásosan kiszólni a nézőkhöz. A jó történetírás ereje sokkal erősebb és halálosabb ...

Vihar a kikötőben - leginkább így tudnám jellemezni a Tom Hardy-show második epizódját. A felvezetés után a folytatás izgalmasabbra, lendületesebbre sikeredett , ami összességében jót tett a koncepciónak. Új hatás- és hangulatfokozó elem ként megérkezett a széria eszköztárába a zene .

James Delaney vérszomjas felemelkedése

Kezdek elfogult lenni a Taboo- val, mert irtózatosan tetszik, amit eddig az írók letettek a Kelet-indai Társaság térképasztalára . Erős túlzással hiába fecseg annyit a főszereplő, mint egy Nicolas Winding Refn - karakter, amit végül kimond, annak súlya és tétje van.

Így két rész után azt azért belátom, hogy úgy tűnik, a narratíva egymásra dobált ötletek és jelenetek halmazából állna . ...

Az FX új szériájának pilotja igencsak paradoxra sikeredett: rohadt jó volt, csak magam sem tudom, hogy miért szippantott be ennyire. Elképesztően igényes és összetett munka, ami a lelket és a szívet sem mellőzi, mégsem hiszem, hogy csak Tom Hardy miatt mindenki kitartana a végéig. De cáfoljatok rám!

Kosztümbe bújtatott tabuk

A tabu szó a polinéz kultúrából származik, egészen pontosan a tongai nyelv lenyomata, ami egyaránt leképezhető társadalmi és vallási témákra is. Modern, felvilágosult világunk ezeket a tabukat teljesen máshogy, afféle megszegendő parancsolatként tartja számon, hiszen előszeretettel szeretünk mindent megosztani magunkról. Az, hogy ez mennyire jó vagy rossz, teljesen szubjektív, mindenki a saját világnézete ...