Vihar a kikötőben - leginkább így tudnám jellemezni a Tom Hardy-show második epizódját. A felvezetés után a folytatás izgalmasabbra, lendületesebbre sikeredett, ami összességében jót tett a koncepciónak. Új hatás- és hangulatfokozó elemként megérkezett a széria eszköztárába a zene.

James Delaney vérszomjas felemelkedése

Kezdek elfogult lenni a Taboo-val, mert irtózatosan tetszik, amit eddig az írók letettek a Kelet-indai Társaság térképasztalára. Erős túlzással hiába fecseg annyit a főszereplő, mint egy Nicolas Winding Refn - karakter, amit végül kimond, annak súlya és tétje van.

Így két rész után azt azért belátom, hogy úgy tűnik, a narratíva egymásra dobált ötletek és jelenetek halmazából állna. Egyelőre nem érzem azt az erős történetfonalat a háttérben, ami mentén gyöngyként felhúzzák az epizódokat. Pedig biztos, hogy szépen átgondoltak a koncepció, csak több idő kell, hogy kibontakozzon. Egyelőre nem zavar a csapongó történetvezetés, mert nagyon szórakoztató a show!  

Innentől kicsit spoileres lesz, így, aki nem látta, az egyelőre ne olvasson tovább!

Múltkor ott hagytuk abba, hogy James Delaney nyíltan beleköpött az Angolok tervébe, akik Amerikával együtt próbálnak meg bejutni Kínába. A kulcs a tervhez a megvásárolhatatlan Nutka sziget. Olyannyira nem eladó, hogy a szellemként visszatérő férfi megalapította a saját társaságát, amivel versenyhelyzetbe kívánja szorítani a Kelet-indai Társaságot, ráadásul Amerikával is piszkos harcot vív. A támogatottsága is egyre inkább felfelé kúszni, révén megpróbálja maga mögé állítani a várost: rendezi az adósságait, embereket toboroz és érezteti a gazdasági erejét.

Nincs más megoldás: el kell tenni láb alól a Delaney örököst.  Az epizód expozíciója nagy hangsúlyt fektetett James magánnyomozására: meg akarta találni azt a fejvadászt, aki busás ellenszolgáltatásért cserébe a skalpját kívánja venni. A továbbra is múlt nélküli harcos nem hétköznapi célpont, révén a közhiedelemben a barbárok
földjeként aposztrofált Afrika vértezte fel többek között csillapíthatatlan agresszivitással és elmebajjal, ami félelmetessé és halálossá teszi. A hasadt elméje (is) a suspense gerincét képezi. A feszültségadagolásban ezek az őrült pillanatok, rituálékra emlékeztető handabandák nem öncélú hatásvadász elemként van jelen. Van szerepük, hiszen általuk - a szóbeszéd mellett - nyerhetünk betekintést James múltjába, ami vidám, mosolygós pillanatok helyett inkább fájdalomban és vérben bővelkedik.

Ezúttal két meghökkentő pillanatnak is részese lehettünk. Egyrészt megérkezett valaki, aki veszélyeztetheti a férfi nagyra törő terveit, bár ez a száll első blikkre kiszámítható fordulatba torkolhat.

A másik az epizódzárása, olyan piszok kis cliffhanger-rel ért véget, hogy nehéz kivárni a folytatást. Paradigmaváltására aligha kell számítani, mégis izgalmasan görgeti tovább a cselekménykerekét. Szépen lefestette, hogy James milyen rohadt mocskosan is harcol. Már-már kannibál harcmodorra emlékeztető mozdulatokkal küld a pokolba olyan embereket, akik balga módon megkíséreltek ártani neki. Iszonyat erősre sikeredett az epizódzárás, többek között a fentebb ecsetelt zene miatt. A pilot-ban is ilyen jó volt?  Fel sem tűnt, hogy James Delaney témazenéjének vészjósló traktusai bemásztak a bőröm alá. Fantasztikus.

Nem sokat, de kicsit haladtunk a két testvér rejtélyes kapcsolatának felgöngyölítésében is, ami úgy tűnik, bőven dúskál szégyenben, megbánásban és tabukban.

Tom Hardy teljesen megérkezett!

A tehetséges hollywoodi sztár most még jobb alakítást nyújtott, mint a pilot-ban. Nagyon illik hozzá a szerep, látszik, hogy afféle jutalomjátékként fogja fel. Nemcsak a mozdulataiban, a beszédtempójában és a hangjában hallani az őrületet, hanem a tekintetében is. Közelieknél látszik leginkább, hogy mennyire átlényegült egy másik dimenzióba. Már miatta érdemes nézni!

Verdikt

Bár a történet fősodronya továbbra sem vágtat gyilkos tempóban, mégis lassan, de biztosan haladunk előre. A sakkfigurák a helyükre kerülnek, a tétek fokozatosan emelkednek, a folytatás expozíciója pusztító haragot, és még több múltbeli epizódmozaikot fog tartalmazni. Tök jó lenne delíriumos révületben belesni a függöny mögötti világba. Nálam egyelőre kitart a szint, továbbra is 10/8 körül mozog ez a kosztümös móka.