Tudom, elég mainstream, csontig rágott téma a WB-DC vesszőfutása a Cinematic Universe építése terén, de egyrészt a Lego Batman elképesztő sikere jó táptalajt ad a vita felvetéséhez, másrészt nagyon kíváncsi lennék, mit gondoltok a stúdió berkein belüli és kívüli eseményekről. Elsősorban nem értékítéletet kívánok mondani a filmek minőségéről, azt máskor kivesézhetjük. A megerősített, hivatalos tények mentén szeretnék építkezni, és az almát az almával, vagyis DC-t összehasonlítani a DC-vel. Jelentős a kontraszt a két párhuzamos világépítés megítélése között. Nagy lélegzetvételű kis elmélkedést következi. Előre leszögezem: szeretem a DC-t, mint képregény családot.

Aktuális fejlemények – zsúfolt naptár

A rivális képregény-birodalomhoz hasonlóan a DC is elég zsúfolt évek elé néz. A themüszkirai hercegnő eredetét bemutató Wonder Woman és a világ legerősebb szuperhőseit egy csapatba verbuváló Igazság Ligája még idén bemutatkozik a multiplexekbe, a többiek pedig az elkövezendő szűk egy évtizedben egymásnak adják át a moziterem kilincsét. A team movie-n brutálisan nagy a teher: kiemelkedően kell teljesítenie a kasszáknál. Az sem válna a stúdió kárára, ha a kérges lelkű, szőrös szívű kritikusok egy-két kedvesebb jelzővel is illetnék a gigantikus produkciót. Itt jegyezném meg: jó ötlet volt egyből, felvezetés nélkül csatasorba állítani Aquaman-t és Cyborg-ot.  Nem nagyon hiszek már a prequel vonzerejében, révén mindegyik olyan, mintha egy egykor jól működő, ám szakítással végződő kapcsolatot melegítenénk fel újra és újra. Kiszámítható, unalmas és nem valószínű, hogy valaha jelentősen meg fog változni. Ez a bajom a Pókemberrel is: akár jó film lesz, akár nem, szerintem bőven elég, ha csak csapatfunkciót tölt be. Személy szerint nincs igényem egy újabb reboot-ra, de ez a saját véleményem.

A már bemutatás előtt álló Wonder Woman-en és Igazság Ligáján kívül a többi projekt nehézségekkel, sorozatos rendezőváltásokkal, „kreatív nézetkülönbséggel” küzd. Pedig egy közepes (Man of Steel) és egy gyenge (Batman v Superman) – spin offot most nem veszem ide – után a DCEU-nek elvileg a fejlődő-szakaszba kellene lépnie, kijavítva azokat a hibákat, amiket megbocsátóan akár kísérletezésképp, a saját hangjuk megtalálásaként is felfoghatnánk, ha lennének jelek a változásra.

A fejleményeket, a struktúra gyengeségeit és a munkaerőhiányt (rendezők) látva, nincsenek könnyű helyzetben. Nagy lehet a nyomás és a stressz házon belül: olyan mértékű elvárásoknak kell megfelelniük, amitől nyilvánvalóan megremeg az író kezében a toll. Biztos, hogy jót akarnak csinálni, csak jelen pillanatban úgy tűnik, az idő és a kudarctól való félelem az, ami szerintem hátráltatja a kibontakozásukat. Utóbbi jelenség minden nagyfilmnél jelen lehet, de itt mintha minden kreatív ötletnek gátat vetne, párhuzamosan felerősítve a stúdiórendszer, a produceri jelenlét, a vétójog szerepét. Nem segít rajtuk az sem, hogy nagy ellenszélben kell dolgozniuk - kritikák -, a sajtó pedig éhes cápaként úszik rá a több sebből vérző stúdió minden megmozdulására. Csodálom a PR-osztályt, amiért ilyen hűvös nyugalommal és megjátszott könnyedséggel tudják kommunikálni a „minden csodálatos; mindenkiben bízunk; olyat látnak a nézők, amit eddig még soha”- frázisokat.

A köztudatban eleve él egyfajta konspirációs elmélet, miszerint a szakma arra utazik, hogy a földbe döngölje a DC-t, fenntartva a Marvel monopóliumát a képregény-adaptációk piacán. Nem hiszem, hogy ennek lenne komolyabb jogalapja. Szerintem csak arra próbál mindenki rávilágítani – ki kedvesebb, ki vadabb stílusban -, hogy jelenleg nem áll egy jól és olajozottan működő háttérrendszer DCEU mögött. Van egy olyan hiányposzt, ami súlyosabb, mint a fent említett direktori problémák: nincs igazi projektvezető, aki egy kézben tartaná és összesodorná a szálakat. Ez azért is érdekes, mert hivatalosan duplán is be van töltve a pozíció.

Jelenpillanatban Jon Berg és Geoff Johns felel az univerzumépítésért, a különböző mozaikok koherens összefésüléséért. A nagy egész összeállása mellett a tartalomfejlesztés is a munkakörük fontos része. Geoff Johns-t személy szerint nagyszerű képregényírónak tartok. Remek történetek kerültek ki a kezei közül, és elhiszem, hogy rengeteg jó ötlet van a tarsolyában, amitől jobb, egységesebb arculata lehetne Supermanék világának. Lehet, hogy a társa a gond. A Warner Brothers vezetője, John Berg, aki nyilván más aspektusból is vizsgálja ezeket a történeteket.  A zsáner által megkövetelt eszközöket tarja szem előtt. A főtevékenysége a modell profitabilitásának biztosítása. Ezért is lehet az, hogy a sarkosan eltérő szemléletek ütközésből néha olyan ősrobbanások keletkeznek, mint a Suicide Squad. Két teljesen különálló filmből készítettek egy gyengét. Látszott, hogy mi volt a rendező elképzelése, és mi a stúdióé. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy szükségszerűen rossz, ha a producerek beleszólnak a munkába. Egy tapasztalatlan rendezőnek akár segítséget is nyújthatnak.

Tényleg az....

Csakhogy elvileg a DC a popcorn műfajban bizonyított rendezőket szerződtetik le a filmjeik élére. Olyan történetmesélők kezébe adják az irányítást, akik korábban sikeresen vettek egy-két akadályt. Vegyük példának a rajongók „kedvencét”, Zack Snyder-t. A 300-at például szerettem a vizualitása miatt, a Watchmen pedig klasszikus érv a rendező képességei mellett. Tovább megyek: a steampunk jellegű Álomháború-t a saját könyv miatt értékeltem. Ilyen referencia listát látva, mi lehet a baj? Nem hiszem, hogy elfelejtett volna rendezni vagy történetet mesélni. Azt gondolom, mivel rengeteg pénz forog kockán, hogy a PR-szövegekkel ellentétben, nincs meg szerintem senki igazán a kellően erős bizalom. Az, hogy nem rúgták még ki, az szerintem nem a rendezőbe vetett hitet jelenti. Egyszerűen csak nem merik beismerni, hogy igen, ezt most elcsesztük.

Ugyanúgy hozhatnánk példának David Ayer-t is, aki nem egy tehetségtelen kókler. De ha nem bontakozhat ki, ha nem adják meg neki a lehetőséget, akkor nem lehet csodát várni. Nem véletlen, hogy Ben Affleck is visszaadta a rendezést. Rutin hiányában biztos bődületesen nehéz lehet egyszerre két posztot is betölteni, de ha valaki, hát a népszerű színész biztosan megoldotta volna.Az írógárdával is komoly gond van. Nem hiszem, hogy jó ötlet, ha egy-egy filmbe öt-hat tollforgató dolgozik.Egy, maximum kétfős csapat bőven elegendő lenne. Minden író nagyjából mást szeretne elmesélni, és így az ötletek nem hatványozódnak, hanem hosszú távon inkább kioltják egymást. A végeredmény emiatt érezhetően darabos. Komplexitás helyett jó pillanatok ragacsos halmazába sűrűsödik.

A bizalomhiányából adódóan a final cut jog sem azok kezében van, akik tényleg benne vannak a filmben, hanem, akik eladható és becsomagolható terméket látnak benne. Ez a profitorientált modell egy ideig biztos működik, mert sok pénzt hozz, viszont tartalomfejlesztés és a nézők kielégítése nélkül sokáig még az Acélember sem bírja tartja egyben. Ennek a hipotézisnek látszanak már az előjelei: a DC nevet egyre inkább negatív érzésekkel - csalódottság, düh, kiábrándultság - házasítják össze. Sőt: a folyamatos kálváriájuk lassan parodisztikussá válik.

"Ezt most nagyon odatesszük!" - Sajnos nem...

Ez a folyamat szerintem azért harapózhatott el ennyire, mert nem reagálnak sem a nézői panaszokra, sem az építőkritikákra. Hiányzik az önvizsgálat, az ok-okozati összefüggések keresése, az univerzumépítés korrekciója, a felelősségvállalás és a rugalmasság. Nincs azzal semmi baj, ha rájövünk, hogy valami nem működik. Kijavítjuk, és jó lesz. De megválaszolatlanul hagyni nagy kérdéseket, az szerintem a főprobléma.

Azt gondolom, hogyha az Acélembernél léptek volna, lehet, hogy nem tartanának itt. Ott erősen érződött, hogy jó az irány, csak a történetmesélést kell finomra hangolni. A látványpanelekkel párhuzamosan előtérbe kellett volna hozni a sztorit és a karaktereket. Ez nem történt meg, és jelenleg ott tartunk, hogy nincs szilárd alap, amire építkezhetnének. Olyan ház ez, ami filmről-filmre egyre jobban süllyed a földbe. Egy erős földrengés - Justice League - kártyavárként döntené össze.

Ellenben a stúdió marketing divíziója nagyon profin működik.  És nemcsak az ötletek miatt, hanem, mert kiválóan el tudták adni a Suicide Squad-ot. Ismerjük az előzeteseket megvágó külsős cég sztoriját. Ezzel csak az a baj, hogy az érdeklődést felkorbácsoló piszkos trükk a fogyasztó megtévesztését eredményezte. Ha valahol, hát az Öngyilkos osztagnál nem lehetett számítani arra az inverz végeredményre, amit végül kaptunk. Trendinek, gengszternek, sötétnek kellett volna lennie. Erre a koncepcióra váltottam jegyet, de mást kaptam. Azt már a saját értékítéletekre bízom, hogy ez mennyire volt etikus.

Anyagilag mennyire sikeresek a DC-filmek?

Szedjük össze, hogy milyen eredményeket produkáltak Supermanék:

Három film összesen több mint két milliárd dollárt termelt. Ennek az összegnek egy része nem a stúdió bankszámlájára vándorolt – forgalmazás -, és vannak olyan járulékos költségek, mint a magas marketing kiadások – és mostanság a PR-szakembereknek is bőven van munkájuk -, de így is szép összeget szedtek eddig össze. A DCEU, minden probléma ellenére, anyagilag sikeres. Az már más kérdés, hogy mennyire hozza a stúdióelvárásokat, mert a közönségét egyáltalán nem, az biztos. Ha megnézzük a Man of Steel-t, akkor ott szépen látszik, hogy az amerikai bevétel vékony jégen táncolt. Csak „pár” millióval hozott többet a készítési költségeknél. Lehet bármennyire is ékesszóló a nyilatkozat, nem hiszem, hogy ebben reménykedtek a stúdiónál.

A Batman v Superman, az impozáns összbevétel ellenére, csalódást keltően teljesített. A hírek szerint a stúdió egymilliárd dolláros összegben reménykedett. Ennek a szóbeszédnek hitelt is tudok adni, hiszen a két, nagy rajongótáborral rendelkező karakter közös filmje abszolút arra volt hivatott, hogy kasszát robbantson. Ez bizonyos szempontból nézve, nem történt meg.

A Suicide Squad nemcsak a brigádjában, hanem a teljesítményében is kakukktojás. Ahhoz képest, hogy milyen mértékű közutálat lengte körül, elképesztően jó eredményt produkált. Sőt: ha az arányokat tekintjük, akkor elmondható, hogy az antihősök nem túl menő gyülekezete tarolt a legjobban.

Ez azért jól mutatja, hogy milyen nézővonzó és pénzcsináló ereje van a brand-nek. És akkor a merchandising termékekből befolyt összegekről nem is beszéltünk.

A hogyan tovább? – kérdésre az Igazság Ligája eredményéből fogunk választ kapni. Azt gondolom, hogy nem fér bele az egymilliárd dollár alatti összeredmény. Sőt: szerintem a cél a konkurens első crossover filmjének diadalmenete. A Bosszúállók anno másfél milliárdig jutottak a kasszáknál. Önmagában nem gondolom, már csak a nagy nevek miatt is, hogy ne lenne meg a szükséges értékküszöb. Izgalmas lesz figyelni a Box Office-eredményeket.

Csendes építkezés - DC 2.0

Kicsit engem is elvitt a nagy univerzumépítés trendje, ezért nem értettem, hogy a Marvel-hez hasonlóan a DC miért nem egészíti ki/köti össze a saját világát a televízióban bemutatott karakterekkel – pl. Green Arrow. Sajnos fogalmam sincs, mennyire volt ez tudatos döntés, de tény, hogy utólag megkövezem őket: nagyon jó ötlet párhuzamosan kezelni őket. A The CW-s DC - szemben a WB-sel - sokkal kötetlenebb történetmesélési szabályrendszer mellett, felhőtlenebb készítői szabadsággal bonthatják ki, moshatják össze a különböző világokat. A minőségre nem térnék ki, nyilván nem tökéletes, de a karakterek egy-egy crossover event során hatással vannak egymás sorozataira.Önmagában ez is dicséretes.

Szépen felépült!

Amíg mindenki a nagyok játékát figyelte, szépen-lassan a kis képernyőn összeállt egy olyan univerzum, amit szerintem Geoff Johnsék is nagyon szívesen viszontlátnának a gyöngyvásznon. Elég volt számukra öt év, hogy megalapítsák az Igazság Ligáját egy - a lehetőségekhez képest- összefüggő, nagyívű történetfolyam keretén belül. Bevezettek egy csomó jó karaktert és nemezist, életre hívták a televíziós Superman-t, és rengeteg apró olyan kis finomsággal (pl. Igazság Csarnoka) fűszerezték meg az egészet. Sőt: azzal, hogy animációs szériaként – na meg egyszer vendégszerepelt is Arrow-ban – Constantine is a csatornához került, idővel akár a Justice League Dark-vonal is előtérbe kerülhet. Jóval kevesebb pénzből – ha három millió dolláros részenkénti költségvetéssel számolunk, akkor összesen 66 millió egy szezon/sorozat (mindennel együtt) – sikerült effektíve gyorsan és görcsmentesen világot építeni. Miért megy nekik az, ami a nagy testvérnek nem? Szerintem Greg Berlanti – Marc Guggenheim személye nagyon sokat segít és lendít azon, hogy az egymástól eltérő történetek és karakterek ilyen szépen összeilleszkedjenek. Persze, a mozifilmekhez képest jóval kevesebb a nyomás - bár a nézettséget fent kell tartani -, de ez a tudatosság dicséretes!

A Warner Brothers animációs részlege verhetetlen!

Külön kiemelném, hogy az animált történetek nagyon magas nívót képviselnek. Az évente megrajzolásra/rendezésre kerülő Igazság Ligája filmek jobb szuperhősös szórakoztatást nyújtanak, mint a zsáner bármelyik élőszereplős feldolgozása. Itt a Marvel-re is gondolok, akik szintén a középszerűség mocsarában - a Doctor Strange különösen - dagonyáznak, animációban pedig a DC közelében sem járnak.

Így kell ezt csinálni!

A különböző történetek módszeresen követik egymást, koherensen összetartanak, és együtt fejlődnek.  A karakterek, a dialógok, az egész story-line vezetése kiválóan van megírva. Ez csak az én ötletem, de némi segítséggel megtámogatva, Jay Oliva-t (Justice League: The Flashpoint Paradox) oda lehetne engedni a direktori székhez.Szerintem tudna minőségi lendületet hozni. Abban azért reménykedem, hogy az élőszereplős Justice League megírása/rendezése előtt megnéztek pár animációs filmet. Csak tanulhattak belőle.

Szerintetek miben keresendő a probléma, ami miatt nem állt (még) össze a DCEU?