Általánosságban véve elmondható, hogy művészek többnyire egocentrikus alakok, akik talán a kelleténél is több önbizalommal rendelkeznek. Ez nem feltétlenül rossz dolog. Szerintem szükségük van erre az attitűdre, hogy a filmszakma árnyoldalát is el tudják viselni. A direktorok között többen is vannak, akik olykor-olykor szeretnek megmártózni a rivaldafényben, a saját teremtésük miliőjében. Őszintén: ha nekem lehetőségem lenne szerepelni, ha csak egy másodperc erejéig is, a Star Wars-ban vagy a Gyűrűk Urában, azonnal igent mondanék. Nem véletlen, hogy pont ezzel a két nagyon magával ragadó világgal példálóztam, hiszen Peter Jackson és George Lucas sem tudott ellenállni a kísértésnek.

Peter Jackson növelte Bree lakóinak a ...

Tudom, elég mainstream, csontig rágott téma a WB-DC vesszőfutása a Cinematic Universe építése terén, de egyrészt a Lego Batman elképesztő sikere jó táptalajt ad a vita felvetéséhez, másrészt nagyon kíváncsi lennék, mit gondoltok a stúdió berkein belüli és kívüli eseményekről. Elsősorban nem értékítéletet kívánok mondani a filmek minőségéről, azt máskor kivesézhetjük. A megerősített, hivatalos tények mentén szeretnék építkezni, és az almát az almával, vagyis DC-t összehasonlítani a DC-vel. Jelentős a kontraszt a két párhuzamos világépítés megítélése között. Nagy lélegzetvételű kis elmélkedést következi. Előre leszögezem: szeretem a DC-t, mint képregény családot.

Aktuális fejlemények – zsúfolt naptár