Ha már idén végre megtörténik a DC szuperhőseinek élőszereplős házassága - hype vonat is lassan kigördül az állomásról -, górcső alá vettem a Warner Brothers animációs részlegét, ami alaposan kenterbe veri a rivális képregény birodalom mesevonalát és történetírás szempontjából feladja a leckét David S. Goyeréknek. Öt (+kettő) fantasztikus élmény rajztömbbe zárva.

 Az Igazság Ligája: A Villám-paradoxon (Justice League: The Flashpoint Paradox)

Ha van olyan Igazság Ligája-mese, amit nem csak a comic book rajongók élvezhetnek felnőtt fejjel is, az a Flashpoint paradoxon. Jay Oliva majdhogynem tökéletesen rakta össze a forgatókönyvet, amiben hihetetlen egyensúlyban és mélységben férnek meg egymás mellett a DC változatos karaktergarnitúrája. A címből is kiderül, hogy a fókuszban a skarlátvörös gyorshajtó Barry Allen, avagy Flash áll, aki bármilyen villámlábú is, a múltja elől képtelen elfutni. Egy felkavaró városmegmentő akció után hirtelen meghozza a sors- és világváltoztató döntését: újraírja a saját történetét. Csakhogy, mint oly sokszor, a következményekkel ezúttal sem számolt. Létrehozott egy olyan világot, amelyben a barátai és Liga-társai egymás ellen fordulva elszabadítják az Apokalipszist. A végletekig izgalmas és kiélezett cselekményvezetés mellét komoly tanulsággal is szolgál a mese, amiből nem csak Barry, hanem a néző is okulhat. Külön érdekesség, hogy a The CW által sugárzott élőszereplős Flash-sorozat harmadik évada - lekicsinyített és kevésbé átgondolt verzióban - a Flashpoint-ot dolgozza fel. Ha csalódtál a Batman v Superman-ben, akkor mindenképp nézd meg ezt az animációt. Gyógyír a sebzett rajongói léleknek.

Igazság Ligája: Háború (Justice League: War)

Darkseid animációs pixelekben történő pusztítása ihletforrása lehet az idén érkező élőszereplős Igazság Ligájának. Persze csak akkor, ha valóra válik Bruce Wayne álomjelenete, és tényleg az easter eggként belengetett Sötétség ura érkezik vendégségbe. Ha tényleg ellövik Superman egyik leghalálosabb ellenségét, akkor örülnék, ha a történetexpozíciót a War-ból lopná. Számomra elég tetszetősen hozták tető alá a csapatot. Remek példa arra nézve, hogy nem kell különálló kétórás spin-offok azért, hogy ábrázolni tudjanak új karaktereket. Bár nem szerves része a cikkemnek, de a Marvel is megnézhetné ezt a mesét, mert az ilyen Doctor Strange-féle töltelékállomásokra nincs szükségünk. Ha nem bírnak jelentősen újítani, akkor középszerű darabokkal nem bölcs dolog rombolni a jól felépített renoméjukat.

Ebben a sztoriban a hősök meg nem ismerik egymást behatóan és igazából nincsenek is túl jóban. Épp ezért működik jól a warm up és a team up-panel. Megvan köztük a kellő dinamika, és a sztori, bár nem túl veretes - lényegében Darkseid ecsetrobbantó gyarmatosító kísérletéről -, az első perctől az utolsóig élvezetes. Örülnék, ha hasonló minőségbe lőnék el ezt az ellenséget a nagyjátékfilmben is.

Igazság Ligája: Pusztulás (Justice League: Doom)

A Pusztulás című felvonás sztorija és alapfelvetése bőven illeszkedhet a DC által elindított (és erőltetett) sötétebb irányvonalba. Adott egy különösen kegyetlen és a háttértörténetének ismerete révén borzasztó izgalmas antagonista és egy olyan expozíciókeret, ami túlmutat a gyerekmese kategórián. Ez a megállapítás a fenti két történetet is jellemezi. A dráma középpontjában Batman áll, aki józanul és előrelátóan mérlegelte a lehetőségeket. Eljátszott azzal a gondolattal, hogy mi történne, ha a világ legerősebb megmentői egyszer – akár külső, akár belső késztetés miatt - az emberiség ellen fordulnának. Alaposan felkészülés, taktikai hadrend és likvidálási terv nélkül végünk lenne. A taktikus Denevérember erre ideje korán rájött, és készített néhány vészmegoldás sötétebb, vészterhesebb időkre. Csak azzal nem számolt, hogy a bevehetetlennek és feltörhetetlennek hitt barlangja sem egy Alcatraz. A kiiktatási terveket ellopják, a Liga-tagok pedig egyenként halálos és borzasztóan hatékony célpontokká válnak. A remek, komplex történet bebizonyította, hogy az animációs mesék világában a tetteknek bizony súlyos következményük van.

Az Igazság Ligája – Időcsapda (Justice League Adventures: Trapped In Time)

Önkritikusan ez a darab a legkönnyedebb hangvételű és az animációs csapatom leggyengébbike is. Mivel imádom az időutazós koncepciókat, ezért mindenképpen itt a helye. A történet a jövőben kezdődik, majd a múltban csúcsosodik ki. Az Igazság Ligája „utánpótlás egyesületéből” két ifjonc belepiszkál az időbe, újra szabadon engedve a Messiás komplexusban szenvedő, megalomániás Lex Luthor-t. Feszes történet, jól felvázolt karakterexpozíciók és egy lezáratlan befejezés jellemzi. Hideg, havas téli estéken a fűtött szobában kellemes kikapcsolódást tud nyújtani. Arra azért készüljetek fel, hogy a fentiekkel ellentétben a történetmesélés gyerekesebb, a rajztechnika pedig sokkal világosabb, lágyabb.

Az Igazság Ligája a Tini Titánok ellen (Justice League vs. Teen Titans)

Tavaly került napvilágra a DC animációs részlegének új története, amelyben az Igazság Ligája bátor és erős tagjai összemérik az erejüket a jövő reménységeivel, a Tini Titánokkal. Bár a fogadtatása nem volt olyan erős, mint a fentebb említett részeknek, magam részéről nagyon szerettem a sötét, karcos történetet. Amellett, hogy rajongók a tehetséges kölykökből verbuvált gárdáért - baromi erős karaktereket soroztak be a Liga „fiókcsapatában” - , jó volt látni, hogy az új vérvonalas Batman sztori szálai szerves részét képezték a „nagy” filmnek. Elsősorban Damian-re gondolok, az új Robin-ra, aki Gotham Lovagjának hiperaktív, beképzelt és nem kicsit flegma fia. Igazi trónörökös. Persze, ezúttal sem szórakozásból feszültek egymásnak: egy nem evilági démon mesterkedései okozzák majdnem a Földünk vesztét. Szerencsére, amikor kell, a hőseink összefognak a nagyobb jó érdekében. Érdemes megnézni!

A Sötét Igazságligája (Justice League Dark)

Idén februárban a polcokra érkező felvonás a listám kakukktojása, hiszen nem láttam még, viszont hatalmas elvárásokkal és bizalommal állok elébe. Hogy miért? Mert az a Jay Oliva rendezte, aki a Flashpoint-tal már emlékezeteset varázsolt a rajzlapra. Emellett pedig az a tény, hogy benne lesz a „Sötét Liga”, vagyis Constantine-ék, külön felvillanyoz. Kíváncsi vagyok, hogy miként tudnak megférni egymás mellett a vásznon. Remélem a The CW vezetői is nézik, és idővel állandó tagságot adnak Matt Ryan-nek (Constantine), aki értelmesen tudna funkcionálni az Arrowverse-ben is. Addig be kell érnünk a karakter animációs sorozatával, aminek Matt Ryan kölcsönzi az orgánumát. Alig várom a februárt!

Justice League-mozifilm

És akkor a végén álljon az élőszereplős feldolgozás csapatfotója. Divat negatívan nyilatkozni a DC-univerzumról, igaz, azt azért a legelvetemültebb rajongónak is be kell látnia, hogy döcög a szekér. Talán az Igazság Ligájával rátalálnak végre a helyes útra? Bízom benne, már csak azért is, mert kell a Marvel-nek a konkurencia, akik az utóbbi években belekényelmesedtek a saját sikereikbe. Ha több időt fordítanak a forgatókönyvre, és minden karakter megkapja a maga lehetőségét az érvényesülésre, akkor bőven jól is elsülhet. Szurkolok!