A hosszúra nyúlt karácsonyi szünet után - félévad záró szerintem elég hangulatosra és tartalmasra sikeredett - a skarlátvörös gyorshajtó is visszatért, hogy szembenézzen a végzetével. A kezdés ugyan lendületesre sikeredett, de továbbra sem találják a gyógyírt azokra a problémákra, ami miatt nem fut túl sebesen ez a szezon. Nem csak a részről, az évad eddigi teljesítményéről is írnék párszót.

Mentsük meg a jövőt

Csak nekem hiányzik az első évad popcorn illatú hangulata? Nosztalgikusan gondolok vissza azokra a könnyed időkre, amikor még nem fásultam, hanem vidám mosollyal léptem ki a lejátszó programból.

A történetfejlődésével és az univerzum közvetett és közvetlen növekedésével nyilván emelkedtek a tétek. A főbb karakterek hálószobája is központi téma lett, és a külső-belső motiváció a nyilvános hős-státuszban túlmutat a tanuláson és a főhős saját vágyain. Legalábbis szerintem efelé kellene haladunk, de Barry Allen továbbra is önmagával van elfoglalva és ezt nem gondolom teljesen jó iránynak. Prequel-ként – lévén Barry nagy hőssé válását nézhetjük végig - ez bizonyos keretek között meg van engedve, de most már kezd elfogyni a türelmem. Már az is szuperszonikus pofonként ért fel, hogy nem akkor mentette meg az édesanyját, amikor minden barátja engedélyezte (első szezon vége). És tudom, hogy az apja elvesztése is, akiért annyit küzdött, hatalmas törést jelentett a fejlődésébe, de a történet csapásiránya ne hegyeződjön ki egy olyan történetre, aminek két kimenetele lehet: Barry szenvedi fog, vagy megint nagyon elront valamit.

Még egy kis könnyet, ha kérhetem...

Ahelyett, hogy azt láthatnánk, miként válik a cserfes fiatal tini szuperhősből az Igazság Ligájának oszlopos tagjává, inkább futunk egy újabb felesleges kört. Legalábbis annak érzem, mert a Flashpoint-sztoriban és Savitar-ban is bőven több van. Az írok eddig nagyon jól bántak az ügyeletes nemezisekkel, gondolok itt Reverse-Flash-re vagy Zoom-ra. És a Gyorsaság Istenében is lenne spiritusz, csak hasznosítani kellene. Ehelyett inkább a könnyáztatta drámára fektetünk hangsúlyt.

A fent említett körbe-körbe rohangálás miatt a Flash, egy-két jobb epizódját leszámítva, jelenleg nem szórakoztat. Pedig nagyon kedvelem.

Most is mi történt? Barry folyamatosan tipródik, hogy elveszíti Iris-t, holott a karácsonyi pihenő előtt megfogadta, hogy nem a jövővel, hanem az adott pillanattal foglalkozik. Megéli azt a perzselő szerelemet, amit régóta táplál a csinos újságíró iránt. Oké, megértem. Nyilván, ha látnánk előre, hogy mi történik az egyik hozzánk közelállóval, akkor mi is minden követ megmozgatnánk, hogy elkerüljük a végzetes tragikus beteljesedést. Csapatként – persze Joe-nak ne mondjuk el, legyen esély egy kis családi konfliktusra – próbálják megmenteni Iris-t a jövőjétől. Akkor innentől ez a koncepciója a harmadik évadnak?

Barry-nek mindenkinél jobban kellene tudnia, hogy semmi sincs ingyen. Ennek ellenére át akarja írni a jövőt. A Flashpoint utóhatásainak elvileg drága tanulópénznek kellett volna lennie – például az űrlény invázió. Nem szabad önkényesen szórakozni az idővel, ezt Harrison Wells és Jay Garrick is nem egyszer próbálta beleverni abba a konok vörös maszkjába.

Itt a képlet, hogy hogyan csesszem el a jövőt...

Értem, hogy a jövővel kapcsolatban lazábbak a szabályok, hiszen nem egy megtörtént, hanem egy még be nem következett eseményláncolatot próbál megállítani, de… Nem véletlen, hogy a speedsterek nem rohangálnak úgy csak az időben.  De ha sikerül ezt kikerülni és az itt történteket nem viszik tovább a következő évadra, akkor oké, de nagyon szeretnék egy reboot-ot. Térjünk vissza a könnyedebb stílusra, mentsük meg a világot és a várost a jól felépített nemezisektől és alakítsuk meg a Ligát, aminek az ösvényére a közös event-részekkel nagyon szépen rá is léptek.

Amondó vagyok, hogy Barry érdekében szerintem jobb lenne, ha most meghúznának egy karakterhalált Iris személyében.  A halál nagyon fontos drámaeszköz, amivel súlyt lehet adni a döntéseknek, tetteknek.

Ha már ilyen alapossággal megágyaztak - cikk az Időkamrába, a rövid látogatás a jövőben – ennek az egésznek, akkor játsszák is végig. Papíron kegyetlen lenne elvenni az édesanyja és apja után még a nagy szerelmét is, de basszus: együtt nem fejlődnek. Barry személyes önzőségének is van egy határa.  Neki magasabb célokat is szem előtt kell tartania, még akkor is, ha nyilván kell a magánélet, a szeretett társ.

Jelenleg ott tartunk, hogy a sorozat könnyekből és fájdalomból építkezik, pedig ebben a karakterben a humor is legalább olyan fontos, mint a hányatott sorsa, a folyamatos bizonytalankodása és az elhivatottság tudata. Fel kellene olvasztani a szívére láncolt jeges drámatömböt, és levegőhöz, vidámabb pillanatokhoz jutatni, mert ez az egész koncepció nyomasztóvá vált.  Ezzel semmi gond nem lenne, ha a drámaírás nem gimnáziumi szinteken történne. Legyenek már komolyabb konfliktusok.  Barry titkolózik, megbánt valakit, bocsánatot kér, függöny le. Ez mostanában a recept. Jobb lenne az összkép, ha az öndrámázásra és saját magunk ostorázására használt játékidőt hasznosabbra fordítanák.

Ha megfigyelitek, a sorozat fényképezése a dráma mélyülésével fokozatosan komorodott.  A pilotnál például attól féltem, hogy lebarnulok, annyira sütött a nap, most meg jószerével teljesen bekomorodtunk, fásultunk. Lehet, hogy úgy tűnik, de nem vígjátékot szeretnék, csak azt a megígért habkönnyű szuperhős sorozatot, ami jól áll ennek a figurának.

Pozitívum viszont, hogy ebben az epizódban ötletesen felvezették a folytatást és a grandiózus fináléig vezető utat. Az évad hátralévő részében többek között Gorilla Grodd, Music Master és Killer Frost is találkozhatunk. Kid Flash edzőteremből a terepmunkára való átvezetése szintén a jobb pillanatok közé tartozott. Benne megvan az a jó értelemben vett hülyeség, ami kell. Az Arrow-nál is rájöttek, hogy nem lehet túltolni az orrfújást, mert annak nézővesztés lesz a vége. Tessék tanulni a szomszéd őrangyal esetéből.

Ez hiányzik!

Tetszett a drámai szcénák ellensúlyozására szánt akciószekvenciák mennyisége. Pörgött az epizód, több látványos snittet is kaptunk. Szerintem az effektek rendben vannak, főleg, ha azt nézzük, nem sok pénzből tudnak gazdálkodni.

A pozitív oldalra írnám fel Julian-t is. Tom Felton hűvös brit komolysága nagyon kell ennek a csapatnak. Igaz, kicsit gyorsan lezavarták ezt az „Én vagyok Alchemy és utállak Barry” – dolgot, de ez legyen a legkisebb gondunk. Valószínűleg kapni fog egy aranyos kis szerelmi szálat Caitlin-nel, aki komolyan megérdemelné már a boldogságot. Mennyi mindent élt át szerencsétlen az elmúlt három évben…

Ha mar Caitlin: Killer Frost száll még izgat, nagyon bírom azt a karaktert és Danielle Panabaker elég jól hozza a gonosz alteregót.

Verdikt

Szerintem a visszatérés is közepesre sikeredett. Nem bánom, hogy megnéztem, főleg, hogy a beígért jövő azért tartogat izgalmakat, ha okosan sikerül kijátszaniuk. És még egy gondolat a végére: miért van az, hogy a The CW DC - sorozatai a harmadik szezontól indulnak lejtmenetbe? Anno az Arrow indította el ezt a tendenciát: a zseniális első két évadot nagyon gyenge folytatások követték. Remélem, hogy a Flash íróinak nem kell két év, hogy visszataláljanak az ösvényre. Kitartok, mert tudnak ennél jobbat!