Nem gondoltam volna, hogy az évadzáró előtt a skarlátvörös speedster befut még az oldal tartalmi kínálatába. Ennek prózai oka van: a harmadik szezon továbbra is gyengélkedik, és feleslegesen nem akarok újra és újra beletiporni a földön fekvő szuperhősbe. A Grodd köré szőtt impozáns vállalkozás mégis megérdemel egy kibeszélőt, hiszen a kétepizódos mini-event könnyedebb, szórakoztatóbb epizódélménnyel kecsegtetett. Összességében voltak kellemes pillanatai, ám Central City szomorú esőfelhői a Föld 2-re is eljutottak.

Ezen a földön a Gorilla az úr!

A környezetváltás általában jót szokott tenni az embernek. Az új impulzusok energiával és élettel tölthetik meg a beszürkült, enervált hétköznapokat. Na, hát a Flash esetében ez a tézis csak részigazságként van jelen. Hiába váltanak az írók univerzumot és várost, képtelenek kimozdítani Flash-t abból a letargikus, depresszív komfortzónából, amiben lassan két éve rohangál körbe-körbe. Elfogadtam, hogy az első szezon kellemes feszültséglevezető popcorn hangulata már sosem tér vissza – nem is feltétlenül kell drasztikusan csökkenteni a téteket -, de kicsit lazíthatnának végre. A Gorilla City-ben tett látogatás olyan lehetett volna, mint egy vidám osztálykirándulás: a szereplők maguk mögött hagyják a gyenge iskolai eredményüket, és kicsit szórakoznak, kalandoznak. Ezzel szemben nehéz bőröndként cipelték magukkal a flashforward-ban látott jövőképet. Nem is feltétlen kellett volna beleerőltetni az évad főcsapásirányát.

Üdv. Gorilla City-ben!

A majmok bolygójára Harrison Wells megmentése érdekében utazott a Star Labs csapata, akit pár száz dühös emlős - Grodd-dal az elsősorban - tartott fogságban. Nyilván az „átgondolt” mentőakció - valamiért sosem készítenek tervet, csak mindenhova berohannak - kényelmetlen fogságba fulladt, amiből némi szerencse, és rátermettség árán sikerült megszökniük.  A végén egy cliffhanger-rel vezették fel a folytatásét, a gigászi gorilla inváziót.

Ha lefejtjük a ragacsos, odaszáradt keserűsallangot az epizódvázáról, és ki is tudjuk teljesen zárni az összképből, akkor kellemes, lebutított kalandtörténetként gondolhatunk vissza az epizódra. Nekem ez sajnos nem sikerült, mert a jövő – és a sorozat – főproblémája erőszakosan próbált gátat vetni a felszabadító, oxigénnel teli szórakozásnak.

Flash humorvilága a popkultúrából építkezik, ami kapóra jót Gorilla City miliőjének megteremtéséhez. A zömmel Cisco által képviselt aranyos kis filmes geek-ek erősen működtek. Julian megjelenésében Indiana Jones-ra hasonlított, Grodd „otthona” a Skull Island-re (King Kong) emlékeztetett.És a gorillák emberellenes motivációja A majmok bolygójára emlékeztetett. Azt sajnáltam kicsit, hogy nem használták ki még jobban a kínálkozó lehetőséget.

A rész megnézése előtt két kérdés foglalkoztatott: mennyire hagyják hátra a szűk negyvenöt percben a múltat/jövőt – sajnos nem nagyon – és a készítők miként bírják „erővel” és dollárral a koncepció kivitelezését. Korábban rengeteg kritika érte őket Grodd vizuális tálalására vonatkozóan.  Nekem sosem volt ezzel bajom, a blockbusterekhez mérten szűk költségvetésből oldották meg korrekten a feladatukat. Nyilván, ha rendelkezésükre állna kétszázötven-háromszáz millió, akkor Peter Jackson King Kong-ját is le tudnák szerződtetni a szerepre. Ha már maszkolás: King Shark feltűnése szerintem sokkal szerényebbre sikeredett.

Grodd - Flash konfliktusának születése (az első összecsapásuk jelenetképe)

Most nagyobb feladat állt a VFX mesterek előtt: egy komplett várost kellett felépíteniük, amihez érzésem szerint ihletforrásként A dzsungel könyvéből is felhasználtak ötleteket. A lehetőségeikhez képest jól nézett ki az összkép, igaz, ahol csak tudtak, igyekeztek spórolni és emberi bőrt használni majomszőr helyett. Több olyan Flash - Grodd jelenet akadt, ahol a gorilla inkább megszállt valakit, semmint elcammogott volna a ketrecig. Ezt a kényszer visszafogottságot a gladiátor harc oldotta fel: ott pár perc erejéig maximumra tekertek fel minden réteget a modelltervezőben. Látványosra sikeredett az összecsapás, amit lassított felvételekkel is megfűszereztek. Tényleg jó volt nézni, csak a mozgáskoordinációval kezdhetnének már valamit. Amellett, hogy párszor kilógott a lóláb, Grodd továbbra is nagyon darabos, esetlen.

A spórolás számlájára írom, hogy Central City-ben hátramaradt karakterekkel is foglalkozunk kellett. Fókuszban Kid Flash került, aki szerintem sokkal szórakoztatóbb, mint a mentora. Könnyed, laza, pedig nincs túlságosan bő lére eresztve a jellemrajza és Keiynan Lonsdale-t sem tartom túl tehetségesnek. Wally és Jesse között húzódik egy, szerintem minden kémiát nélkülöző, felesleges szerelmi szál. Sokkal hihetőbb és aranyosabb Julian és Caitlin között bimbózó érzelmi kapcsolat.Talán azért, mert annak normálisan megalapoztak.

A rész abszolút idillikusan ért véget. Gondolom azért, hogy minél jobban fájjon a kétrészes sztori második felvonása. Bármennyire is díjazom a súlyos következményekkel járó karakterhalált, látva azt a vergődést, amit Barry egy élő Iris-szal művel – hol az egyik, hol a másik érzékenyül el újra és újra Savitar bosszúja miatt -, bele se merek gondolni, mi történne, ha tényleg elhalálozna. Nálam tuti instant kasszát eredményezne ez az évadzáró.

Verdikt

Ha a készítők egy könnyed, humoros, kicsit különálló történetmozaikként gondoltak volna erre a kirándulásra, akkor ez egy jó epizód lenne. Így viszont minden maradt a régiben, csak a szereplők szívtak egy nagyot a vidéki gorillaszagú levegőből.

Azoktól kérdezem, akik mélyebben benne vannak a Flash képregényekben: hasonlított a füzetekben vázolt Gorilla City-hez a tv-s feldolgozás?