A viszontlátás örömeinek napjait éljük: a Flash után a kedvenc playboy Sátánunk, ha csak egy rövid időre, de újra megnyitotta a LUX-ot, ezzel elindítva a három összefüggő epizódfolyamot. Szerencsére az Ördögben ezúttal sem kellett csalódnunk. A továbbiakban a Pokol egyik spoileres bugyrában találhatod magad!

Bűnös élvezet

Nem gondoltam volna, hogy anno pont a Lucifer fog nálam betalálni. Bírom a természetfeletti cuccokat és a vallásos témát - ha ezt a kettőt keresztezik, az telitalálat! -, viszont a krimi zsánerrel hadilábon állok.  Ez az epizodikus, egy rész-egy ügy szerkezet nálam már nem működik, pedig imádtam a The Mentalist-et, a CSI-t, a House-t. Ez utóbbi nem klasszikus krimi, révén a gyógyszerfüggő diagnoszta gyilkosok helyett vírusokat és bakteriális fertőzéseket szúr nyakon egy tűvel. A sorozat körüli hype alaposan felkeltette az érdeklődésemet. Bepróbáltam, majd mellette is maradtam. Nem maguk a nyomozások és az ügyek érdekelnek - fájóan gyenge és érdektelen ilyen szempontból -, hanem inkább az apró körítések, a (sátán)tüzes dialógok és Tom Ellis.  Ezek az adalékok továbbra is frissek és működőképesek. A „honvágy” miatt elfogultan talán fel is értékelem a látottakat.

Az esetünk középpontjában ezúttal egy „kissé” őrült orvos áll, aki bizonyítani akart a világnak és magának - na meg mert tényleg nem normális - ezért fiatalokat fertőzött meg egy halálos szérummal, amire nincs gyógyír. Mindezt kissé Fűrészes köntösbe bújtatta, ami lehet akár tisztelgés a zsáner egyik legjobbja előtt, de lehet simán ötlethiány is. Mindenesetre működött a sztori, ám a show-t újfent a Lucifer-Chloe lopta el. Vagy mentette meg. Ez nézőpont kérdése.

Tavaly ott hagytuk félbe a Lucifer-saga-t, hogy érzéki csókot váltottak a tengerparton, ezzel beteljesedett az Ördög legnagyobb vágya. Kifizetődött a drága pszichológiai kezelések, hiszen látszólag révbe ért. Innen hova tovább? Erre a kérdésre az évad hátralévő részében kapunk igazán választ, egyelőre be kell érnünk azokkal a kis morzsákkal, amiket most hullajtottak a klaviatúránkra. Már majdnem meg volt a tetőpont, viszont a rész végi cliffhanger és a tényekkel való szembesítés újra felkavarta a „tüzes vizet”.

A koncepció, a kémia és a harmónia a kulcs

Már a kezdetek kezdetén, - amikor Isten kárhozatra ítélte egykori kedvencét - a kettejük dinamikájára építették fel az egész koncepciót. És ez borzasztó jó döntésnek bizonyult. Illetve a casting-ot éri dicséret, mert Tom Ellis agilis játékához maradéktalanul passzol Lauren German visszafojtott, acélkemény szürkesége.

Amíg a csapatos krimik esetében szerintem az ügyekre kell koncentrálni, addig a nyomozópárosokat az expozíció fókuszába állító történeteknél létfontosságú a kémia és a kulcsszereplők színes, érdekes karakterprofilja. Például a The Mentalist esetlben a két kulcstényező közül csak az egyiket találtak meg. Itt viszont egyelőre minden működik: a Chloe - Lucifer páros minden mozdulata, mondata és pillantása lélegzik a képernyőn.  A kettejük impulzív civakodása és a kimondatlan őrlődése élettel és humorral tölti meg a futószalagon gyártott sablonos jeleneteket.

Ha valaki a klasszikus krimi-felállás miatt nem vágott eddig bele a Luciferbe, azt mindenképp biztatnám, hogy tegye meg, mert a nyomozás csak „háttérországként” funkcionál: kiegészíti és előrelendíti a párosuk dinamikáját. Segíti a fejlődésüket, az összecsiszolódásukat.

Oké, nem hibátlan a sorozat: a már említett sótlanok esetek mellett a fényképezés is abszolút sablonos, a megvilágosodás is többnyire eléggé szájbarágósak és semmi különleges nincs benne. Tipikus országos iparosmunka, nem kábeles minőség. De kit érdekel, ha a karakterek, a téma és a mitológia ennyire jó?

Sőt magamat cáfolva, a Love Handles alcímre keresztelt epizódban történeti faktorára is rágyúrtak: a megszokottnál nagyívűbb cselekményt írtak, ami most tartogathat meglepetéseket.  Amit ezúttal (is) kiemelnék, az Lucifer terápiája. Ez azaz epizódpanel, amit mindig várok. Nagyon érdekes nézni, ahogy az Ördög próbál túlélni a saját viharos érzelmi hurrikánjának kellős közepén. A kezeléseken keresztül bővítik és írják a saját verziójú teremtéstörténetüket. Például Lucifer viszálya és sértettsége az Apjával érdekfeszítő és izgalmas.

A második évad egyik új vezérfonala a bukott angyal sebezhetősége lesz, amire most is kitértek. Végre megtudta Chloe titkát, elvesztve ezzel nem kevés reményt és hitet. Számtalan nyitott kérdés és szál van még elvarratlanul, amire később kaphatunk csak választ. Egyelőre Chloe-ért és Lucifer szívéért kell aggódnunk. Kíváncsi vagyok, hogy a készítők, legkésőbb az évadvégén, megadják-e a rajongóknak azt, amire várnak: a Lucifer-Chloe együttállást, vagy a teljes beteljesülésre még várnunk kell. Én tuti csak a sorozatzárásban lőném el, bár tény, hogy érdekes lenne látni, hogy a szabad és csapongó Lucifer hogyan tudna funkcionálni egy monogám párkapcsolatban.

Nem újdonság, de mindenképp meg szeretném jegyezni, hogy ezúttal is Tom Ellis lopta el a show-t. A vérében van ez a szerep, tényleg maga az Ördög!