"Ez így kicsit zavarosnak és sejtelmesnek tűnhet, de nem merek többet írni róla, mert a túlzott információadagolás ronthat az élményen. Amúgy is policy nálam a zéró spoiler-szabály."
Ne haragudj, de valóban az. Nem derül ki pontosan, hogy mi is az a nagy felfedezés, hogyan jöttek rá, és (szerintük) mi a bizonyíték. Lehet, hogy a filmből majd kiderül, csak nem akarod elrontani az évezetet?
"Ezért érdekes és a maga nemében különleges film, mert rengeteg olyan kérdést tesz fel, amire neked kell választ adnod."
Tehát ez lenne a felfedezés, hogy (szerintük) nincs válasz, majd te megválaszolod a kérdéseket? Ebben mi az újdonság?
Eddig is ez volt, mindenki megválaszolta magának, vagy megválaszolták neki mások.
_Általánosságban_ kijelenthetjük, hogy egy filmes adaptáció azért gáz, mert amíg egy könyvet olvas valaki, akkor annak az embernek a képzeletében kialakul egy elképzelt kép. Míg a filmnél mindenki a rendező által elképzelt világot fogja látni. Ez rombolja azt, amit az olvasó felépített a fejében.
Személy szerint én a David Lynch által jegyzett 1984-es Dűnét viszonylag jó könyvadaptációnak tartom, mert kábé 90 százalékban követi az eredeti könyvet. Sokkal jobbnak tartom, mint a 2000-es évek környékén kijött minisorozatot. Persze izlések és pofonok...
"A végeredményen pedig érződött a rendező szíve, szorgalma, maximalizmusa - függeléket is felhasználta - és alázata."
Ehhez venném hozzá még azt, amit a következő bekezdésben tulajdonképpen leírsz: bátorság és az alapanyag értése. Két különböző médiumról beszélünk, amelyeknek más hatásmechanizmusa van, elengedhetetlen, hogy változtatni kelljen valamit, hogy működjön a dolog. Ehhez pedig először is az kell, hogy merjenek hozzányúlni. Ha elolvasod A tökéletes trükköt, kb. 70%-ban egyezik a könyvvel és Nolanék nagyon sok lényegi fordulatot átírtak, és szerintem abszolút jól tették. De ehhez érteni kell, hogy az egyes dolgoknak mi a szerepe a regényben, különben soha nem fogod tudni, hogy mit lehet kihagyni, hogy mit hogyan írj át, és szerintem ez a baj a Harry Potterrel: A Gyűrűk Urát ki lehet lúgozni, mert működik a tájleírások és a 3 oldalas dalolások nélkül, nagyon sok olyan mitológiai elem van, ami narratív szempontból fájdalommentesen elhagyható, de Rowling úgy írta meg a HP-t, hogy szinte minden egymásra épül benne (ami meg nem, az adja az atmoszféra nagy részét), úgyhogy abba kőkeményen bele kellett volna nyúlni, amint átlépték a könyvek az egy az egyben átemelhető 300-350 oldalas terjedelmet. És ha már itt tartunk, a fent emlegetett Jackson ezért nem tudta ugyanúgy elkészíteni a Hobbitot, mert képtelen volt megérteni, hogy az nem egy LOTR-féle 3x3 órás epikus mű, de mindenáron annak akarta megcsinálni. És mondjuk ugyanezzel lehetne belekötni a King Kongba is (és megnézni, hogy a Skull Island milyen jól nyúlt ugyanahhoz az alapanyaghoz). Még ugyanaz az alkotó is tévedhet.
A játékadaptációkkal pedig az a baj, hogy ott aztán végképp máshogy működik a két médium: pl. nézz meg egy Need for Speedet, ami játékként nem azért érdekel, mert milyen jó sztorija van, szerintem 8-10 évesen egyikünk sem értett egy kukkot sem, hogy mit hablatyolnak a cutscene-ekben két verseny között, hanem a versenyek és a köréjük épített hangulat miatt. Vicces, de amikor a Halálos iramban-t lemásolták az Underground-szériában, akkor ezt pontosan tudták, és szerintem a mai napig legjobb NFS-ek akkor születtek. Innentől kezdve az lenne az alapvetés, hogy egy NFS-film legalább háromnegyede konkrét verseny, ami nem olyan moneyshotok miatt izgalmas, mint hogy felkapják a kocsit a helikopterrel, hanem maguknak a versenyeknek a dramaturgiája miatt. Az alkotóknak érezniük kéne, hogy milyen volt megnyerni egy drag race-t az utolsó pillanatban, mert az ellenfél belement valakibe stb. stb. Nyilván ugyanez ráhúzható a Warcraftra és a többire is.
"amik mind úgy jók, ahogy vannak"
Hmm, és a könyvek meg nem jók úgy, ahogy vannak? Azokhoz miért kell hozzányúlni? Több tiszteletet a könyveknek!
De komolyan, annyira unalmas már, hogy remake-eknek mindig valahogy az eredeti örökségéről meg a tiszteletéről kellene szólniuk. Az meg egyenesen ironikus, hogy ilyenkor pont sikerül olyan darabokkal példálózni (A hét mesterlövész, Ben-Hur), amelyek maguk is remake-ek. A hét szamuráj már nem érdemel elég tiszteletet ahhoz, hogy utáljuk a remake-jét?
Valószínűleg pont ezért is nagy a nyomás a rendezőkön (bár nem hiszem, hogy őket ez annyira érdekelné), mert mindenki egyből pattog, ha már a főszereplőnek nem ugyanolyan a hajszíne, így meg azért nehéz megtalálni a fentebb ecsetelt bátorságot (most félretéve azt, hogy az esetek 90%-ában a stúdió valószínűleg nem is akar többet egy újabb rókabőr lehúzásánál). Eleve az eredetik sajnos messze nem úgy jók, ahogy vannak: még ez a nem túl életképes Rémálom az Elm utcában remake is képes volt egy csomó hiányosságát kipofozni az eredetinek, és valahol pont ez lenne a lényeg, hogy az eredeti koncepciót aztán lehessen egy olyan irányba elvinni, ami egy teljesen más megközelítésből mutatja meg azt. Tudom, nem remake, de például A majmok bolygója-prequelek kiváló példái ennek, csak ott is bőven tovább kellett gondolni az alapművet. Vagy akár A hét mesterlövész is, amely tökéletesen értette, hogy a japán kulturális közeget hogyan lehetne átültetni amerikaira. (A mostani remake-je meg a hidegháborús történelmi kontextust próbálta meg modernizálni, ami elképzelés szintjén egyaránt jó volt, csak nem sikerült értelmes filmet készíteni mögé.) És akkor ott van kontrasztnak a Szemekbe zárt titkok, ahol még a legelemibb dolgokat sem fogták fel, de azt végképp nem, hogy az argentin közeget úgy nem fogják tudni átültetni Amerikára, ahogy azt ők elképzelték.
Szóval remake-elni sem lenne sokkal bonyolultabb dolog, a probléma csak az, hogy a legtöbb esetben még csak igény sincs annál többre, hogy a stúdió kinyomjon magából még egy azonos című filmet, de azért próbáljunk meg egy kicsit a közhelyek mögé látni.
Az adaptáció mindig nehéz műfaj. Egy filmbe nem lehet betenni azt, ami egy könyvben benne van, ráadásul ha ismered a könyvet, akkor a legjobb esetben is azt kapod ami a könyvben van, de ez is ritkán jön össze. Ennél már csak az a rosszabb, ha nincs forgatókönyv, lásd Star Wars 7. És ma sajnos leginkább ez a jellemző.
Köztudott, hogy Jackson összedolgozott a Tolkien Társasággal, akik mintegy szakmai lektorként működtek közre. Itthon is részt vettek a magyar hang fordításának ellenőrzésében. Ezen felül fontos aspektus, hogy Jackson szabad kezet kapott a jogtulajdonostól, vagyis a szó szoros értelmében azt csinálhatott, amit csak akart. Én azt nem nevezném unalmas csapongásnak, hogy perceken keresztül mutatta a poroszkáló hobbitokat, mert a regény is bő lére eresztve tartalmaz ilyen részeket. Sőt, a Shop Stop kettőben Randal be is mutatja:
A számítógépes adaptációknál úgy látom, hogy a filmkészítők elvesznek sokszor a konformizmusba és nem mernek a játékok vonalán menni. Irtózatosan sikeres játék volt a DOOM, mégis csak egy vérszegény, bugyuta filmet sikerült belőle csinálni. Annak ellenére, hogy Dwayne the Rock Johnson, Karl Urban és Rosamund Pike volt benne.
A Doom alapsztorija ugye az, hogy a Mars holdján a Phoboson felfedeznek egy bányászati ásatáson egy kaput a pokolba. A démonok meg azon keresztül ömlenek. A filmben ezt sikerült úgy átszabni, hogy rosszul elsült génkísérletek miatt jöttek létre a szörnyek.
Aztán ott van a Resident Evil sorozat. Az eredeti játék szerint Racoon Citynél megállítják a fertőzést, utána különböző kisebb szálakon meg tovább a történet. Wes Anderson egy saját történetet csinált belőle, ami viszont önmagát ismételte 3 részen át...
Ezek rossz adaptációk. Jó számítógépes játék adaptációt szinte nem is tudok mondani, talán a Silent Hill annak mondható.
Az ok nyilván az, hogy sok játékban elmarad a történet vagy igencsak leegyszerűsített, sablonos storyline van. Ebből pedig kreatívan kellene valami olyat kitalálni, ami nem túl eltérő, visszaadja a hangulatot, tetszik az eredeti játék rajongóinak stb.
Könyveket könnyebb adaptálni, mivel ezekben van történet és abból inkább vágni kell, illetve az a kérdés, hogy mennyire marad az eredetihez hű a film. A legviccesebb ebből a szempontból nekem a Ragyogás, amelyben sok minden eltér a könyvtől (a könyvben Wendy szőke, Jack Torrence nem őrül meg, hanem megszállják, Dick Halloran élve marad, a hotel leég stb.) Kubrick viszont csinált magának egy új ragyogást, rengeteg szimbólummal, eltérő befejezéssel és részben cselekménnyel.
Ugyan nem tudom, mikor voltál gyerek, de a Prince of Persia nem az eredetit vette alapul (azt a nulla sztori miatt nehéz is lett volna), hanem az Ubisoft féle remake-et.
Assassin's Creed szerintem nem volt rossz. Kb azt hozta, mint a játékok. Nem túl erős sztori, nem túl érdekes karakter, de ezt a játékokról is el lehet mondani, főleg hogy kb a 2. rész óta rókabőr, új ötletek nélkül.
A Divergent társadalmi modelljét meg szerintem azért nem feszegetik nagyon, mert egy baromság, és ez hamar egyértelművé válna, amint egy picit megpróbálnának elmélyülni benne.
A Maze Runner szintén egy kusza, teljesen elborult hülyeség, teljesen értelmetlen az egész. Van benne minden, disztópikus világ, hatalmas tiszta idióta labirintus logikai puzzle-vel, biomechanikus dögök, zombik, csak épp az egész nem áll össze sehogy.
Nem ismerem az eredetiket, de gyanítom, hogy nem a filmadaptáció hibája, hogy agyhalott baromság mindkettő.
Összességében meg szerintem egy adaptáció akkor működik, ha megfelelően visszaadja az eredetit. Legyen a dolog felismerhető, a lényeges motívumok szerepeljenek benne, jöjjön át az eredeti hangulata. Aztán hogy ezután jó-e vagy nem, az már az eredeti minőségén múlik főleg. A fent említettek kb mind hozzák ezt, tehát én működő adaptációknak tekintem, szemben pl Uwe Boll pénzmosoda filmjeivel.
Ryan Reynolds a Syzygium c. részben szerepelt (S3E13). Én is csak akkor jöttem rá, mikor újra néztem a sorozatot és már ismertem a nevét. Kis kamasz volt akkor és pár percnél tovább nem játszott, mert még a főcím előtt megölték. :)
@negyedikfal: Nos, akkor valóban kezd elválni egymástól a néhány itt feltehető kérdés. Az egyik, hogy minek kell remake-et csinálni, ha pontosan lemásolja az előzőt. Talán azért, mert akkor újra el lehet adni, és pénzt keresnek vele a készítők. Ha már új ötlet nincs – elfogadható, hogy az eddig elkészült kb. százmilliárd mozifilm után nehéz újat kitalálni –, akkor is kell valamiből élnie a filmeseknek, és moziba ráncigálni valahogy a végtelen tévésorozatokra függőségig rászoktatott széles néptömeget.
Azért is lehet még értelme is a változatlan remake-nek, mert új színészeket és új filmeseket lehet találni így is, akik aztán akár évtizedeken át dolgozhatnak eredményesen. Itt van a kis Hermione, aki már az első filmben is feltűnően jó színész volt, ráadásul nagyon aranyos is, majd szépen elkerülve a már sokaknál beteljesedett átkot, új, teljes karriert tudott nyitni, elszakadva az őt ismertté tevő szereptől, és lassan az igazi nevét is megjegyzi magának a világ. Kár lett volna érte, én is nagyon kedvelem. Sok-sok lehetősége lesz még arra, hogy elpusztítsa magát, de mindig vannak, akik ezt megússzák, ő is lehet még Oscar-életműdíjas ötven év múlva.
És még egy érv: új kor, új rendező, új stáb, új eszközök, új néző. A néző nagyon finnyás, a zömük lenézi a tíz-húsz éves filmeket a botrányosan elavult technikájuk miatt, őket ki lehet szolgálni a legújabb technikai mutatványokkal akkor is, ha a forgatókönyv betűre egyezik a régi filmével.
Viszont te ezt is írtad: "nem lett kihasználva az a kis varázserő, amivel tágítani lehet a gyerekek szemléletét." Én ezt úgy értem, hogy ha el is fogadod, hogy lemásolták a régebbi filmet, hiányolod, hogy miért nem hoztak ki belőle többet. Merthogy a film jó, de a történetben rejlik még olyasmi, amivel teljesebbé lehetne tenni.
Elfogadom ezt, de lehet, hogy végül a nézők zöme elégedetlen volna azzal a többel. Szélsőséges példaként említek egy ilyen "többet", amivel a gyerekek szemléletét bővítették, a korunk vezérelvei alapján. A Star Trek nem is tudom már, melyik előzményfilmjében egy apró, nem tolakodó jelenetből megtudtuk, hogy a férfi főszereplők egyike (Sulu) homoszexuális. Na igen, a készítők nem hagyták ki az alkalmat a mostanság leghevesebben sulykolt dogmák egyikének beépítésére. Megtudtam, hogy az a színész, aki a figurát a tévésorozatban és a régi filmekben alakította, valóban homoszexuális, ez öreg korában derült ki a külvilág számára, amikor összeházasodott egy férfival, akivel már hosszú ideje együtt élt. Ő MAGA mondta, amikor az új filmnek erről az adalékáról megkérdezték a véleményét, hogy szerinte nagyon klassz dolog, hogy a homoszexualitás elfogadhatóságát egy-egy filmben érzékeltetik, de a Star Trekben soha nem volt szó egyik szereplő szexuális ízléséről sem, és ez szerinte itt sem lett volna szükséges.
A példával azt akarom mutatni, hogy az a bizonyos több, amit a készítők a legjobb szándékkal is beletenni próbálnak a filmbe, könnyen bizonyulhat ennél sokkal súlyosabb tévedésnek is. Olyannak, ami miatt a filmet az utókor filmkedvelői esetleg évtizedeken át megvetéssel emlegetik. Kérdezd meg a Star Wars-rajongók véleményét Jar-Jar Binxről, ugye. :-))
Lehet, hogy a néző nem akar mást, csak a jól ismert, gyerekkora szeretett történetet, például Aladdin meséjét újra látni egy jól sikerült, élményt adó filmben. Persze azonnal elindulhat a kétségbeesett fejtörés, hogy hányféle változatát is ismerhetik már a világon Aladdin meséjének, és akkor most melyiket is kell alapul venni, de magát a szándékot ettől még megindokolhatóvá tettem talán.
(Rendszeresen furdalja az oldalamat a rosszmájú kíváncsiság, hogy a polkorrektségben és demagógiában fuldokló USA-ban ma miféle filmet csinálnának a blockbusterséget eméletileg magában hordozó Dűnéből.)
Szóval ahogy te is mondod, ahogy most csalódtál a változatlanság miatt, könnyen csalódhattál volna a változás miatt is. Nincs tökéletes megoldás. A tanulság: moziba csak elvárások nélkül szabad beülni, egyébként garantált a csalódás. Ezért próbálom távol tartani magamat a filmeket undorító erőszakossággal körülvevő marketingtől, előzetesektől, "kiszivárgott" részletektől. Kösz, majd megnézem, aztán vagy tetszik, vagy nem. Nem engedek meg nekik még egy Avatar-jelenséget.
Ha pedig csak az a probléma, hogy a film jól sikerült-e, az teljesen más ügy, bár nem választható el a többitől. Igen, néha egészen apró dolgok tudnak egy filmet jóvá vagy nem jóvá tenni. Van, hogy a zene, vagy a kameramozgás, vagy a zajszinkron. És van, amikor a színészek, a rendezés, a dialógusok. Ez a film a kritikák szerint nem rossz, csak nem lehengerlő. Ez esetben én úgy vagyok vele, hogy ha moziba viszem rá a kisunokám, akkor nekem az is elég, ha hazafelé menet nem fogy ki a szóból. :-)
Szerintem ott van a kutya elásva, hogy a filmgyár ötletekben haldoklik. Nem érzem azt, hogy tudnak és akarnak valami újat kiadni. Elővesznek egy sikeres film kópiáját és újragondolják. (legyen szó mese - film, eredeti film - remake felállásról)
Ha besétálsz azzal, hogy megfilmesítenéd az egyik legsikeresebb animációs filmet, tuti talicskázni fogják alád a pénzt, hogy a háromszorosát kivegyék belőle később. Tehát üzlet...
Más kérdés, hogy a képregény-feldolgozások, a folytatások, remake-ek mellett nincs értelmes felhozatal. A kilencvenes években hemzsegtek a B-kategóriás akciófilmek, vígjátékok, romantikus filmek, mesék. Manapság meg semmi.
Mondjuk miért nem gondolnak újra egy Összeesküvés-elméletet, vagy Philladelphiát, Pelikán ügyiratot? Hannibál esetét elő sem hozom, ahogy a Sakált sem.
Maradnak a biztos bevételi forrásnál, így nem hoznak semmi újat. Egyébként nem hiszem, hogy csak a gyerekeket célozták meg a Szépség és a szörnyeteggel, mert a kicsiket nem épp a musical érdekli. Inkább megnézem a gyerekkel a meseváltozatot: csupa bűbáj, szerethetőség, fordulatok, van cselekménye, vannak karakterek és látvány. A filmből mit kaptunk? Szerintem csak a látványt. (pedig nekem még a Sakál is tetszett, szódával elment, de erre már nincs mentség)
Rónarider 2017.07.17. 07:23:44
Bejegyzés: Columbo öt zseniális megoldása
Franquette 2017.04.28. 13:52:41
Bejegyzés: Van kiút az életből
2017.04.28. 12:28:39
Bejegyzés: Van kiút az életből
Andy73 2017.04.28. 10:04:57
Ne haragudj, de valóban az. Nem derül ki pontosan, hogy mi is az a nagy felfedezés, hogyan jöttek rá, és (szerintük) mi a bizonyíték. Lehet, hogy a filmből majd kiderül, csak nem akarod elrontani az évezetet?
"Ezért érdekes és a maga nemében különleges film, mert rengeteg olyan kérdést tesz fel, amire neked kell választ adnod."
Tehát ez lenne a felfedezés, hogy (szerintük) nincs válasz, majd te megválaszolod a kérdéseket? Ebben mi az újdonság?
Eddig is ez volt, mindenki megválaszolta magának, vagy megválaszolták neki mások.
Bejegyzés: Van kiút az életből
wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2017.04.03. 07:46:11
Bejegyzés: Utazási „ajánlatunk”: Sörözzünk Hobbitfalván, és fagyizunk az Abszol úton! - 1.rész
eßemfaßom meg áll 2017.04.02. 15:40:31
Bejegyzés: Random elmélkedés: Milyen a jó adaptáció?
Konyvtaroslany 2017.04.02. 13:08:55
Személy szerint én a David Lynch által jegyzett 1984-es Dűnét viszonylag jó könyvadaptációnak tartom, mert kábé 90 százalékban követi az eredeti könyvet. Sokkal jobbnak tartom, mint a 2000-es évek környékén kijött minisorozatot. Persze izlések és pofonok...
Bejegyzés: Random elmélkedés: Milyen a jó adaptáció?
danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.04.02. 11:25:21
Bejegyzés: Random elmélkedés: Milyen a jó adaptáció?
midnight coder 2017.04.02. 10:36:19
Bejegyzés: Random elmélkedés: Milyen a jó adaptáció?
danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.04.02. 08:49:19
Ehhez venném hozzá még azt, amit a következő bekezdésben tulajdonképpen leírsz: bátorság és az alapanyag értése. Két különböző médiumról beszélünk, amelyeknek más hatásmechanizmusa van, elengedhetetlen, hogy változtatni kelljen valamit, hogy működjön a dolog. Ehhez pedig először is az kell, hogy merjenek hozzányúlni. Ha elolvasod A tökéletes trükköt, kb. 70%-ban egyezik a könyvvel és Nolanék nagyon sok lényegi fordulatot átírtak, és szerintem abszolút jól tették. De ehhez érteni kell, hogy az egyes dolgoknak mi a szerepe a regényben, különben soha nem fogod tudni, hogy mit lehet kihagyni, hogy mit hogyan írj át, és szerintem ez a baj a Harry Potterrel: A Gyűrűk Urát ki lehet lúgozni, mert működik a tájleírások és a 3 oldalas dalolások nélkül, nagyon sok olyan mitológiai elem van, ami narratív szempontból fájdalommentesen elhagyható, de Rowling úgy írta meg a HP-t, hogy szinte minden egymásra épül benne (ami meg nem, az adja az atmoszféra nagy részét), úgyhogy abba kőkeményen bele kellett volna nyúlni, amint átlépték a könyvek az egy az egyben átemelhető 300-350 oldalas terjedelmet. És ha már itt tartunk, a fent emlegetett Jackson ezért nem tudta ugyanúgy elkészíteni a Hobbitot, mert képtelen volt megérteni, hogy az nem egy LOTR-féle 3x3 órás epikus mű, de mindenáron annak akarta megcsinálni. És mondjuk ugyanezzel lehetne belekötni a King Kongba is (és megnézni, hogy a Skull Island milyen jól nyúlt ugyanahhoz az alapanyaghoz). Még ugyanaz az alkotó is tévedhet.
A játékadaptációkkal pedig az a baj, hogy ott aztán végképp máshogy működik a két médium: pl. nézz meg egy Need for Speedet, ami játékként nem azért érdekel, mert milyen jó sztorija van, szerintem 8-10 évesen egyikünk sem értett egy kukkot sem, hogy mit hablatyolnak a cutscene-ekben két verseny között, hanem a versenyek és a köréjük épített hangulat miatt. Vicces, de amikor a Halálos iramban-t lemásolták az Underground-szériában, akkor ezt pontosan tudták, és szerintem a mai napig legjobb NFS-ek akkor születtek. Innentől kezdve az lenne az alapvetés, hogy egy NFS-film legalább háromnegyede konkrét verseny, ami nem olyan moneyshotok miatt izgalmas, mint hogy felkapják a kocsit a helikopterrel, hanem maguknak a versenyeknek a dramaturgiája miatt. Az alkotóknak érezniük kéne, hogy milyen volt megnyerni egy drag race-t az utolsó pillanatban, mert az ellenfél belement valakibe stb. stb. Nyilván ugyanez ráhúzható a Warcraftra és a többire is.
"amik mind úgy jók, ahogy vannak"
Hmm, és a könyvek meg nem jók úgy, ahogy vannak? Azokhoz miért kell hozzányúlni? Több tiszteletet a könyveknek!
De komolyan, annyira unalmas már, hogy remake-eknek mindig valahogy az eredeti örökségéről meg a tiszteletéről kellene szólniuk. Az meg egyenesen ironikus, hogy ilyenkor pont sikerül olyan darabokkal példálózni (A hét mesterlövész, Ben-Hur), amelyek maguk is remake-ek. A hét szamuráj már nem érdemel elég tiszteletet ahhoz, hogy utáljuk a remake-jét?
Valószínűleg pont ezért is nagy a nyomás a rendezőkön (bár nem hiszem, hogy őket ez annyira érdekelné), mert mindenki egyből pattog, ha már a főszereplőnek nem ugyanolyan a hajszíne, így meg azért nehéz megtalálni a fentebb ecsetelt bátorságot (most félretéve azt, hogy az esetek 90%-ában a stúdió valószínűleg nem is akar többet egy újabb rókabőr lehúzásánál). Eleve az eredetik sajnos messze nem úgy jók, ahogy vannak: még ez a nem túl életképes Rémálom az Elm utcában remake is képes volt egy csomó hiányosságát kipofozni az eredetinek, és valahol pont ez lenne a lényeg, hogy az eredeti koncepciót aztán lehessen egy olyan irányba elvinni, ami egy teljesen más megközelítésből mutatja meg azt. Tudom, nem remake, de például A majmok bolygója-prequelek kiváló példái ennek, csak ott is bőven tovább kellett gondolni az alapművet. Vagy akár A hét mesterlövész is, amely tökéletesen értette, hogy a japán kulturális közeget hogyan lehetne átültetni amerikaira. (A mostani remake-je meg a hidegháborús történelmi kontextust próbálta meg modernizálni, ami elképzelés szintjén egyaránt jó volt, csak nem sikerült értelmes filmet készíteni mögé.) És akkor ott van kontrasztnak a Szemekbe zárt titkok, ahol még a legelemibb dolgokat sem fogták fel, de azt végképp nem, hogy az argentin közeget úgy nem fogják tudni átültetni Amerikára, ahogy azt ők elképzelték.
Szóval remake-elni sem lenne sokkal bonyolultabb dolog, a probléma csak az, hogy a legtöbb esetben még csak igény sincs annál többre, hogy a stúdió kinyomjon magából még egy azonos című filmet, de azért próbáljunk meg egy kicsit a közhelyek mögé látni.
Bejegyzés: Random elmélkedés: Milyen a jó adaptáció?
Rebel Alliance · http://starwarsfilmek.blog.hu/ 2017.04.02. 08:34:23
Bejegyzés: Random elmélkedés: Milyen a jó adaptáció?
midnight coder 2017.04.02. 08:19:06
Bejegyzés: Random elmélkedés: Milyen a jó adaptáció?
Konyvtaroslany 2017.04.02. 02:01:37
www.youtube.com/watch?v=-5BxrjOpxXM
Mondjuk sokan nem bocsátják meg Jacksonnak Bombadil Toma kihagyását a filmből.
Bejegyzés: Random elmélkedés: Milyen a jó adaptáció?
MEDVE1978 2017.04.02. 00:47:25
A Doom alapsztorija ugye az, hogy a Mars holdján a Phoboson felfedeznek egy bányászati ásatáson egy kaput a pokolba. A démonok meg azon keresztül ömlenek. A filmben ezt sikerült úgy átszabni, hogy rosszul elsült génkísérletek miatt jöttek létre a szörnyek.
Aztán ott van a Resident Evil sorozat. Az eredeti játék szerint Racoon Citynél megállítják a fertőzést, utána különböző kisebb szálakon meg tovább a történet. Wes Anderson egy saját történetet csinált belőle, ami viszont önmagát ismételte 3 részen át...
Ezek rossz adaptációk. Jó számítógépes játék adaptációt szinte nem is tudok mondani, talán a Silent Hill annak mondható.
Az ok nyilván az, hogy sok játékban elmarad a történet vagy igencsak leegyszerűsített, sablonos storyline van. Ebből pedig kreatívan kellene valami olyat kitalálni, ami nem túl eltérő, visszaadja a hangulatot, tetszik az eredeti játék rajongóinak stb.
Könyveket könnyebb adaptálni, mivel ezekben van történet és abból inkább vágni kell, illetve az a kérdés, hogy mennyire marad az eredetihez hű a film. A legviccesebb ebből a szempontból nekem a Ragyogás, amelyben sok minden eltér a könyvtől (a könyvben Wendy szőke, Jack Torrence nem őrül meg, hanem megszállják, Dick Halloran élve marad, a hotel leég stb.) Kubrick viszont csinált magának egy új ragyogást, rengeteg szimbólummal, eltérő befejezéssel és részben cselekménnyel.
Bejegyzés: Random elmélkedés: Milyen a jó adaptáció?
Bobby Newmark 2017.04.02. 00:25:03
Assassin's Creed szerintem nem volt rossz. Kb azt hozta, mint a játékok. Nem túl erős sztori, nem túl érdekes karakter, de ezt a játékokról is el lehet mondani, főleg hogy kb a 2. rész óta rókabőr, új ötletek nélkül.
A Divergent társadalmi modelljét meg szerintem azért nem feszegetik nagyon, mert egy baromság, és ez hamar egyértelművé válna, amint egy picit megpróbálnának elmélyülni benne.
A Maze Runner szintén egy kusza, teljesen elborult hülyeség, teljesen értelmetlen az egész. Van benne minden, disztópikus világ, hatalmas tiszta idióta labirintus logikai puzzle-vel, biomechanikus dögök, zombik, csak épp az egész nem áll össze sehogy.
Nem ismerem az eredetiket, de gyanítom, hogy nem a filmadaptáció hibája, hogy agyhalott baromság mindkettő.
Összességében meg szerintem egy adaptáció akkor működik, ha megfelelően visszaadja az eredetit. Legyen a dolog felismerhető, a lényeges motívumok szerepeljenek benne, jöjjön át az eredeti hangulata. Aztán hogy ezután jó-e vagy nem, az már az eredeti minőségén múlik főleg. A fent említettek kb mind hozzák ezt, tehát én működő adaptációknak tekintem, szemben pl Uwe Boll pénzmosoda filmjeivel.
Bejegyzés: Random elmélkedés: Milyen a jó adaptáció?
BiG74 Bodri 2017.03.30. 17:32:19
Bejegyzés: Richard Armitage a Naboo-n, Kirsten Dunst a Star Trek-ben!
bandigyerek 2017.03.30. 16:00:40
Bejegyzés: Richard Armitage a Naboo-n, Kirsten Dunst a Star Trek-ben!
Kaland-Játék-Kockázat · http://kjkk.blog.hu 2017.03.29. 21:51:37
Bejegyzés: Richard Armitage a Naboo-n, Kirsten Dunst a Star Trek-ben!
Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2017.03.29. 13:58:49
Azért is lehet még értelme is a változatlan remake-nek, mert új színészeket és új filmeseket lehet találni így is, akik aztán akár évtizedeken át dolgozhatnak eredményesen. Itt van a kis Hermione, aki már az első filmben is feltűnően jó színész volt, ráadásul nagyon aranyos is, majd szépen elkerülve a már sokaknál beteljesedett átkot, új, teljes karriert tudott nyitni, elszakadva az őt ismertté tevő szereptől, és lassan az igazi nevét is megjegyzi magának a világ. Kár lett volna érte, én is nagyon kedvelem. Sok-sok lehetősége lesz még arra, hogy elpusztítsa magát, de mindig vannak, akik ezt megússzák, ő is lehet még Oscar-életműdíjas ötven év múlva.
És még egy érv: új kor, új rendező, új stáb, új eszközök, új néző. A néző nagyon finnyás, a zömük lenézi a tíz-húsz éves filmeket a botrányosan elavult technikájuk miatt, őket ki lehet szolgálni a legújabb technikai mutatványokkal akkor is, ha a forgatókönyv betűre egyezik a régi filmével.
Viszont te ezt is írtad: "nem lett kihasználva az a kis varázserő, amivel tágítani lehet a gyerekek szemléletét." Én ezt úgy értem, hogy ha el is fogadod, hogy lemásolták a régebbi filmet, hiányolod, hogy miért nem hoztak ki belőle többet. Merthogy a film jó, de a történetben rejlik még olyasmi, amivel teljesebbé lehetne tenni.
Elfogadom ezt, de lehet, hogy végül a nézők zöme elégedetlen volna azzal a többel. Szélsőséges példaként említek egy ilyen "többet", amivel a gyerekek szemléletét bővítették, a korunk vezérelvei alapján. A Star Trek nem is tudom már, melyik előzményfilmjében egy apró, nem tolakodó jelenetből megtudtuk, hogy a férfi főszereplők egyike (Sulu) homoszexuális. Na igen, a készítők nem hagyták ki az alkalmat a mostanság leghevesebben sulykolt dogmák egyikének beépítésére. Megtudtam, hogy az a színész, aki a figurát a tévésorozatban és a régi filmekben alakította, valóban homoszexuális, ez öreg korában derült ki a külvilág számára, amikor összeházasodott egy férfival, akivel már hosszú ideje együtt élt. Ő MAGA mondta, amikor az új filmnek erről az adalékáról megkérdezték a véleményét, hogy szerinte nagyon klassz dolog, hogy a homoszexualitás elfogadhatóságát egy-egy filmben érzékeltetik, de a Star Trekben soha nem volt szó egyik szereplő szexuális ízléséről sem, és ez szerinte itt sem lett volna szükséges.
A példával azt akarom mutatni, hogy az a bizonyos több, amit a készítők a legjobb szándékkal is beletenni próbálnak a filmbe, könnyen bizonyulhat ennél sokkal súlyosabb tévedésnek is. Olyannak, ami miatt a filmet az utókor filmkedvelői esetleg évtizedeken át megvetéssel emlegetik. Kérdezd meg a Star Wars-rajongók véleményét Jar-Jar Binxről, ugye. :-))
Lehet, hogy a néző nem akar mást, csak a jól ismert, gyerekkora szeretett történetet, például Aladdin meséjét újra látni egy jól sikerült, élményt adó filmben. Persze azonnal elindulhat a kétségbeesett fejtörés, hogy hányféle változatát is ismerhetik már a világon Aladdin meséjének, és akkor most melyiket is kell alapul venni, de magát a szándékot ettől még megindokolhatóvá tettem talán.
(Rendszeresen furdalja az oldalamat a rosszmájú kíváncsiság, hogy a polkorrektségben és demagógiában fuldokló USA-ban ma miféle filmet csinálnának a blockbusterséget eméletileg magában hordozó Dűnéből.)
Szóval ahogy te is mondod, ahogy most csalódtál a változatlanság miatt, könnyen csalódhattál volna a változás miatt is. Nincs tökéletes megoldás. A tanulság: moziba csak elvárások nélkül szabad beülni, egyébként garantált a csalódás. Ezért próbálom távol tartani magamat a filmeket undorító erőszakossággal körülvevő marketingtől, előzetesektől, "kiszivárgott" részletektől. Kösz, majd megnézem, aztán vagy tetszik, vagy nem. Nem engedek meg nekik még egy Avatar-jelenséget.
Ha pedig csak az a probléma, hogy a film jól sikerült-e, az teljesen más ügy, bár nem választható el a többitől. Igen, néha egészen apró dolgok tudnak egy filmet jóvá vagy nem jóvá tenni. Van, hogy a zene, vagy a kameramozgás, vagy a zajszinkron. És van, amikor a színészek, a rendezés, a dialógusok. Ez a film a kritikák szerint nem rossz, csak nem lehengerlő. Ez esetben én úgy vagyok vele, hogy ha moziba viszem rá a kisunokám, akkor nekem az is elég, ha hazafelé menet nem fogy ki a szóból. :-)
Bejegyzés: Hiába mozog minden, valahogy még sincs benne élet!
retrodj · http://retrodj.blog.hu/ 2017.03.29. 13:58:30
Ha besétálsz azzal, hogy megfilmesítenéd az egyik legsikeresebb animációs filmet, tuti talicskázni fogják alád a pénzt, hogy a háromszorosát kivegyék belőle később. Tehát üzlet...
Más kérdés, hogy a képregény-feldolgozások, a folytatások, remake-ek mellett nincs értelmes felhozatal. A kilencvenes években hemzsegtek a B-kategóriás akciófilmek, vígjátékok, romantikus filmek, mesék. Manapság meg semmi.
Mondjuk miért nem gondolnak újra egy Összeesküvés-elméletet, vagy Philladelphiát, Pelikán ügyiratot? Hannibál esetét elő sem hozom, ahogy a Sakált sem.
Maradnak a biztos bevételi forrásnál, így nem hoznak semmi újat. Egyébként nem hiszem, hogy csak a gyerekeket célozták meg a Szépség és a szörnyeteggel, mert a kicsiket nem épp a musical érdekli. Inkább megnézem a gyerekkel a meseváltozatot: csupa bűbáj, szerethetőség, fordulatok, van cselekménye, vannak karakterek és látvány. A filmből mit kaptunk? Szerintem csak a látványt. (pedig nekem még a Sakál is tetszett, szódával elment, de erre már nincs mentség)
Bejegyzés: Hiába mozog minden, valahogy még sincs benne élet!