Mindig öröm látni olyan kreatív szakemberek munkáit, akiknek a fantáziavilága túlmutat a tv-spot – standard plakátkampány – banner megjelenések szenthármasságon. Ezért is szeretem többek között a gerilla marketinget, mert az olyan terep, ahol szabadon szárnyalhat az ember fantáziája.

Godzilla felforgatta az emberek életét

Gareth Edwards gigantikus szörnyfilmje script szempontból alaposan felsült, de látvány tekintetében ügyes munkának számít. A Rogue One direktora kellő erővel, határozottsággal és hatalmas méretekkel ábrázolták a szörnyet, aki a filmvégén kicsit átformálta város látképét. Csakúgy, mint a produkciónál dolgozó marketingesek, akik szintén fantáziadúsan hozták közel a nézőket a filmhez. A vászonról ügyesen átültették a valóságba a történet vezérkarakterét. Godzilla, a képek tanulsága szerint, kisiklatott egy metrószerelvényt és betört egy élelmiszerboltba. Hasznosan és látványosan használták fel a rendelkezésükre álló marketing költségkeretet.

John McClane élete nem lett drágább, a marketing viszont igen!

Die Hard-franchise utolsó része nem volt kimondottan jó, és azt hiszem még szépen fogalmaztam. Hiába mosták ki immár ötödszörre John szakadt fehér trikóját, illatos öblítő helyett túl sok keményítő került a mosógépbe. És akkor Jay „rohadt jó ügynököm van” Courtney- jelenséget meg sem említettem. Ha már a készítőknek nem, legalább a marketingesek sikerült megfogniuk az emblematikus akciófigura legfőbb erényeit. Komolyan mondom, hogy ez a gerillamarketing sokkal emlékezetesebbre sikeredett, mint maga a termék, amit el szerettek volna adni. Ha ilyet látnék Budapest belvárosában, akkor biztos megállnék és lefotóznám.  Lehet, hogy még a nem posztolok Facebookra-szabályomat is megszegném, annyira ügyes, látványos munkát végeztek.

Alice bekukkantott a fogyasztói társadalmunk igazi nyúlüregébe!

Az egyik leglátványosabb és kétségkívül a legötletesebb marketing tervet Tim Burton filmje mögé tettek. Gyönyörűen példázza, hogy az olyan alapvetően unalmas és már nem túl eredményes reklámeszközt, mint a plakát, kellő kreativitással figyelem felkorbácsolható módon is fel lehet használni. A kép magáért beszél, Alice döbbent arcát pedig maximálisan meg tudom érteni. A karácsonyi plazaostrom idején hasonlóan szoktam rácsodálkozni a vásárlókra.

A film mindenkinek szól, még a Hangyáknak is!

Ha meg kellene jelölnöm két gyengébb Marvel alkotást, ami nem sült el túl jól, akkor a Doctor Strange-et és a Hangyát választanám. Az előbbivel szerintem sokan nem értenének egyet velem – a középszerűsége zavart, nem az az új dimenzió, amit behozott -, utóbbival talán már igen. Nullpontban is rosszul indult nálam a produkció, mert Edgar Wright-tal a fedélzeten sokáig izgalommal vártam a produkciót, ám miután creative difference miatt távozott a direktori székből, drasztikusan megzuhant az érdeklődésem a film iránt. Peyton Reed-del ellentétben a marketingesek legalább kiaknázták a figurában rejlő kreatív potenciált, ugyanis a gerillakampányt nem emberekre, hanem hangyákra szabták. Zseniális ötlet a képen látható miniatűr billboard.

2012-ben özönvízként fojt le a festék a plakátról!

Katasztrófafilm-zsáner egyik legrosszabb képviselője a 2012, aminek még a Holnapután-hoz sem sikerült felérnie, pedig Roland Emmerich filmje sem számít a műfaj koronaékszerének. Mint a listám összes tagja esetében, a 2012-vel kapcsolatban is nyugodt szívvel elmondhatom, hogy a produkció marketingesei sokkal jobb munkát végeztek, mint a készítők. Hasonlóan az Alice-csapatához, a 2012 kreatív szakemberi is profi plakátkezelésről tettek tanúbizonyságot. Nagyon ügyes munka!