Oliver Stone visszatért? Az egykori producer kedvenc direktor renoméját az elmúlt években Vadállatok és macedón harcosok rombolták le a földig. Hiába az elmúlt évek negatív teljesítménye, képes hajlamos vagyok újra és újra bizalmat szavazni a rendezőnek. A Tőzsdecápákkal kultuszfilmet alkotó direktor Snowden-nel rálépett a gyógyulás útjára. Csak egy kicsit hangulatosabb és összeszedettebb forgatókönyvre lesz szüksége.

Hazafi vagy áruló?

Edward Snowden - hasonlóan Julian Assange-hez -, borzasztóan izgalmas személyiség. Egyrészt, amilyen képességek birtokában van, az lenyűgöző, másrészt hajlandó volt a saját igazságérzetétől vezérelve mindent feláldozni az őszinteség és az igazság oltárán. Manapság hányan lennénk erre képesek, főleg, ha olyan mértékű következményekkel jár egy ilyen tett, mint Edward Snowden estében, aki lehet, hogy soha többet nem látja a napkeltét a Central Park felett.

A narratíva a Snowden-ügyre, illetve a leleplezés kipattanásig vezető útra fókuszál. Kicsit jobban megismerhetjük azon események láncolatát és döntések sorozatát, ami arra sarkalta a karrierje csúcsán lévő férfit, hogy dobjon el mindent.

Ahogyan az mostanság az életszagú filmeknél, a történetmesélést ezúttal is interjú-kontextusba helyezték. Lényegében a filmvégével indítunk, hogy aztán Edward (Joseph Gordon-Levit) emlékeit flashbackes szerkezetben megismerve feltáruljon előttünk a miértek és az ok-okozati összefüggések sorozata. Megismerjük a szárnyát próbálgató, a hazája mellett végletekig elkötelezett fiút. A katonaságban megtapasztalt fizikai korlátait szellemi képességeivel kompenzálja, így jutva el a CIA-hoz és a NSA-hez, ahol villámgyorsan sikerül befutnia nagy karriert. A nevéhez fűződik annak a programnak a megírása, aminek segítségével mindenki tökéletesen lenyomozható a virtuális térbe. Facebook üzenetek, e-mailek, telefonhívások… Ebben a digitális forradalomban semmi és senki nem maradhat a biztonságot nyújtó árnyékban. A titok, ami olykor lehet édesen izgalmas is, mára már lét- és életbizonytalanság kategóriájába korcsosult. Az okos telefonok térhódításával a magánélet megszűnt.

Edward Snowden igazi sztárja a cyber-háborúnak. Az asszisztálása mellett olyan kémprogramokkal hálózták be az egész világot, amikkel egy enternyomással meg tudják bénítani az ellenség(ek) teljesen gazdaságát. Azt gondolom, hogy a harmadik világháborút már nem (csak) lőszerrel és vérrel, hanem laptoppal és bitekkel fogjuk vívni. A nagyreményű fiatal srác ennek a speciális légiónak a karizmatikus vezetője lehetett volna, ha nem dönt úgy, hogy az emberek tudomására hozza, hogy következmények és a beleegyezésünk nélkül a felsőbb hatalom kezében van az életünk digitális másolata. A közvéleményt erősen megosztotta a XXI. század egyik legfontosabb és legmegrázóbb leleplezése: az amerikaiak negyvennégy százaléka Snowden tettét helyesnek tartja, ám közel ugyanennyi ember (42%) ítélte el a programozó „öngyilkos merényletét”. Az Öreg Kontinens méltatta a digitális szabadságharcos tettét: Time magazin év embere listájára Edward Snowden-t is feltüntette, 2014-ben - megosztva - megkapta a Helyes Életmód-díjat. Haza viszont többet nem mehet – harminc év börtön várna rá. Hiába próbálják hazahozni, továbbra is élvezi az oroszok bizalmat: a napokban hosszabbították meg a menedékjogát. Ezek szerint Amerika és Oroszország felmelegített kapcsolata nem érinti Snowden-t, aki „Sötét pillanatként” aposztrofálta Donald Trump megválasztását.

A script szépen járja körbe ezt a szabadságharcos-motívumot, bemutatva Edward Snowden karakterexpozícióján keresztül, hogy a zárkózott és kicsit különc IT-s igazából nagy igazságérzettel, empátiával és változtatni akarással van felvértezve.  Köpeny nélküli Superman, aki az emberiségért harcol.

Elnyújtott játékidő sok üres járattal

Hiába borzasztóan izgalmas az alapfelütés, a forgatókönyv közel sem sikerült tökéletesre. A lassú tempóval még nem lenne probléma, ha nem szakadozna a cselekmény. Néha következetlenül ugrálunk a múltból a jelenbe (és fordítva) és sajnos bőven vannak olyan jelenetek, amik csendes unalomba fulladtak. Leginkább a Snowden személyiségre jellemző paranoia és a hasonló történetre jellemző összeesküvés elméletes hangulat az, ami hiányzott a filmből. Ismerve Edward Snowden történelmi tettét érthetetlen, hogy ennyire nyugodtra és biztonságosra írták az egészet. A suspense rossz adagolása alaposan rányomta a bélyegét a végeredményre. Ha csak másfél órás játékidőből merítkezne a koncepció, akkor sokkal feszesebben is lehetett volna vágni.

A mérleg pozitív serpenyőjébe mindenképp benne van, hogy bár nem egy Citizenfour, mégis kerek filmként sokkal jobban tudott működni, mint a Wikileaks alapítójának borzasztó gyenge feldolgozása.

Ami külön tetszett, hogy bár egy ember tettét meséli el, a körülményekhez képest objektívek és tárgyilagosak tudtak maradni. Nincs kimondva, hogy Edward Snowden globálisan helyesen cselekedett, hiszen ennek megítélése egyénfüggő. A magam részéről elmondhatom, hogy minden tiszteletem és hálám az övé.

A vége túlságosan pátoszosra és sallangosra sikeredett. Az ilyenfajta teátrális tetőpontépítésre szerintem nem lett volna szükség, önerőből is szép befejezést is kaphatott volna a film. Sajnálom, hogy itt azért bőven kibukott a hollywoodias hozzáállás.

Jól megírt vezérkarakter

Legrészletesebben a címszereplő karakterexpozícióját dolgozták ki, akire napjaink egyik legjobb fiatal színészét szerződtették le. Nem szeretek azzal a szóval dobálózni, hogy hiteles, de Joseph Gordon-Levitt kiválóan helytállt. A markáns külső hasonlóság mellett nagyon szépen átvette Edward Snowden eszköztelen kifejezési módját és visszafogott viselkedéskultúráját. Elég univerzális színész, aki ha kell megbízható szürke eminenciást (Eredet), szexmániás taplót (Don Jon) és mindenre elszánt szabadságharcost is el tud játszani. Hálás és viszonylag egyszerű feladatott kapott, mert ügyesen felépítették a forradalmár motivációját. Digitális Messiásként a leleplezésével megváltja a saját kormányának a bűneit.

A többiek viszont csak kartonfiguraként „díszítik” a történetet. Talán még Shailene Woodley kapott nagyobb rivaldafényt. Nem lehetett egyszerű ilyen körülmények között – életveszélyben – is kitartania a férfi mellett. A színésznő bájos választás, bár korántsem vagyok elalélva a tehetségétől. Korrekt és ügyes, de ennél szerintem semmivel sem több

Aki pozitívan meglepett az Nicholas Cage! Régóta várok már tőle egy normális filmet, mert fáj nézni, ahogy következetesen leépítette a karrierjét. Túlzottan nagy figurát nem írtak neki, viszont a visszafogott mentor szerepe elég volt ahhoz, hogy irányba állítsa Snowden erkölcsi iránytűjét és igazságérzetét. Már annak is örültem, hogy hosszú idő után először nem bújt egy röhejes karakterbőrébe.

Verdikt

Bőven nem tökéletes alkotás, egy fáradtabb nap után nem ajánlott a megtekintése, viszont Oliver Stone korrekten elmesélte egy igazán nagy ember életútját. Ne várjatok dokumentumfilmes mélységeket, viszont nálam megállta a helyét. Minden hibája ellenére érdemes adni neki egy esélyt, megmutatja, hogyan működik ez a digitális világ.

Értékelés: 10/7