Kicsit Oscarozzunk, ha már a sarkunkban lohol a filmvilág – papíron – legrangosabb díjátadó gálája. Leginkább az érdekelne, hogy milyen magasra predesztináljátok az arany szobor jelentőségét. Befolyásolja a filmválasztásotok az, ha a cím mellett a plakáton ott van az „év legjobb filmje” vagy az „év legjobb rendezője” címke? Az Oscar mennyire számít még presztízs díjnak?

Idén erős a mezőny, de…

Számomra az Oscar-díj már régóta nem mérvadó. Sokkal inkább vagyok Cannes vagy Karlovy Vary-függő, mert ott szerintem a szakmai rátermettség, a reform attitűd keresése és díjazása sokkal inkább kerül előtérbe, mint Hollywoodban, ahol inkább név/cím alapján szavaznak. 

Szerintem az évről-évre megrendezésre kerülő versenyből rég kihalt a kiszámíthatatlanság-faktor. Ez az egész jobban hajaz egy nagy volumenű sztár bulira, mint valódi szakmai ünnepre. Ettől függetlenül még mindig óriási neve van a díjnak, aminek a segítségével komplett karriereket lehet felépíteni, elindítani, csak az értéke nem jelent már igazi minőségi vagy művészi garanciát. Oscar „legjobb barátja,” a Golden Globe is hasonló cipőben jár: régen a legfőbb elismerés „előszobájának” számított, s bár egyelőre még nem sorolható a „művészbejáró” kategóriába, egyre kevésbé lehet hitelt adni a szavának.

Hát ilyen döbbenet és meglepetés nincs....

A kiszámíthatóság az idei évre is alaposan rányomja a bélyegét: nagy tétben mernék rá fogadni, hogy a La La Land majdnem minden kategóriában tarolni fog. Akkora a hype – attól tekintsünk el, hogy mennyire jogos – körülötte, hogy az ítészek többsége szerintem már csak ezért is Damien Chazelle filmje mellett teszik le a voksukat. És ezzel egy picit sem akarom a rendező munkájának érdemeit csökkenteni, mert a Whiplash óta nagyon bírom, és szerintem szüksége van az amerikai filmiparnak a hozzá hasonló tehetséges, impulzív fiatal rendezőre, aki nem csak az első mondatokban, hanem az utolsó szavakban is erős. A dobos filmjének utolsó pár perce szerintem a 2015-ös filmtermés legenergikusabb jelenete volt. Úgy lüktetett a pulzusom, hogy jóformán ki akart robbanni a testemből.

Mindezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy az Oscar-díj mára már inkább egy népszerűségi verseny. Annyi negatív kritikát és pofont kap Hollywood, hogy ez a globálisan nézett „platform”, lehetőséget biztosít az amerikai filmiparnak, hogy kicsit a nézők kedvére tegyenek. Azt is el tudom képzelni, hogy a zsűri asztal mögött lehetnek olyan ítészek, aki talán meg sem nézik az összes jelöltet, csak a pozitív kritikák és a nézői visszajelzések alapján döntenek. Ez adhat egyfajta biztonságot, mert a tömeget követve mindenki részesülhet a rajongók szeretetéből, hálájából. Például tavaly Leonardo DiCaprio esetében nagy volt a nyomás az ítészeken. Egyszerűen nem lehetett mást kihozni győztesnek, hiába rakott le más jelölt jobb vagy legalább annyira jó teljesítményt az asztalra. A publikum nyomásától megtörtek.

Olcsó poén az olcsó szórakoztatáshoz

Az Oscar-gála műsora is hajazz inkább egy imázsfilmre, mint egy komoly díjátadó ünnepélyére. Nyilván a cirkuszhoz kellenek a geek-ek is, de a pizzás incidens szerintem már a kínos kategóriába tartozott. Engem a filmek minősége érdekel, nem az emberi rész.Nem arról kellene szólnia - még bulvár szinten sem - , hogy ki milyen márkájú ruhát viselt a vörös szőnyegen, mert ez szerintem borzasztóan el tudja venni a valódi tartalom élét.

A színvonal konstans süllyedése sem egyoldalú dolog, nem lehet csak a döntéshozókra fogni. Az értékcsökkenéshez vaskosan hozzájárulnak azok a középszerű filmek, amiket végül kénytelenek jelölni a főbb kategóriákba, mert nincs jobb stúdiófilm. Független lenne, de ritkán néznek körül a filmipar „szürkezónájába”. Nem hozz annyi pénzt, nincsenek benne eladható nevek (karakter), akikért izgulni lehet a végelszámolásnál. Ebből a szempontból nagyon jól működik PR-gépezet: minden évben felépítenek egy-két olyan filmet, amit teljesen a csúcsra járatnak. Emiatt szerintem a verseny sem tiszta, nem egyenlő esélyekkel indulnak.

Most szerencsénk van, mert sok fantasztikus alkotás született, de tavaly olyan gyenge volt a merítés, hogy olyan filmek is közel kerültek a húsos tálhoz, mint A nagy dobás, A kémek hídja vagy a Mentőexpedíció. Főleg a Matt Damon főszereplésével készült marsi expedíció jelölésénél éreztem szomorúságot. Korrekt darab, hozza a kötelezőt, de ennél szerintem semmivel sem több. Főleg, hogy minden, ami eredeti, újszerű benne, az is a könyv érdeme. A fent említett PR-kampány - ezért kapja meg az amerikai sztár a legjobb színésznek járó díjat – eléggé lelombozó volt. 

Egy szűk tíz évvel ezelőtt a filmválasztásnál nálam még számított, hogy az adott alkotás, amit meg akartam nézni, Oscar-győztese vagy sem. Akkor még azt gondoltam, hogy a legjobbak közül is a legjobb vitte haza a díjat, ergo érdemesre rá időt szánnom. Ma már ezt másképp gondolom. Egyáltalán nem számít, hogy egy-egy film megnyerte-e az Oscar vagy sem. Ellenben mondjuk a cannes-i Arany Pálmával vagy a berlini Ezüst Medvével, ami szerintem igazán szavatolja a végeredmény minőségét.

Főleg az a gondom az Oscar-filmekkel – az évek során kialakult ez az új „műfaj” -, hogy olyanok, mint a fociban a kupára specializálódott csapatok: abban az egy versenysorozatban képesek nagy teljesítményt nyújtani, de a bajnokságban messze vannak az első helytől. Nem általánosítani akarok, nyilván vannak kivételek, de az olyan filmekről, mint a 12 év rabszolgaság, üvölt, hogy miért készült el. És még csak fontos alkotásnak sem mondanám, hiszen az emberiség történelmének szégyenfoltját nem egyszer dolgozták fel, és nem egyszer vezekeltek miatta a gyöngyvásznon. Idén itt a Holdfény, ami szerintem tényleg fontos, elgondolkodtató üzenetet hordozz magában, csak még nem Oscar-kedvenc téma. Amíg előbbi kockázatmentes biztonsági játék, addig az érzelmi rabszolgaságot feldolgozó történet - jó értelemben - kényelmetlen és a komfortzónán kívül eső alkotás. A Holdfény akadémia szintű elismeréséhez még nem nőtt fel igazán ez a világ, pedig már csak ezért is hangosan ünnepelném a győzelmét.

Aminek - mint magyar filmkedvelő - nagyon örülök, hogy hazai színekben idén is nagy esélyesként veszünk részt a díjátadón.

Idén a legjobban Casey Affleck - Denis Villeneuve - Holdfény – Mindenki győzelmének örülnék.

Nektek számít a filmválasztásnál az Oscar-győzelem? Mit gondoltok a díjról és ki(k)nek a győzelmének örülnétek a legjobban?