A Dizájneren című dokumentumfilm megkísérelte ugyanazt, amivel Till Attila a kreatív nagyjátékfilmjével (Tiszta szívvel) már próbálkozott: ajtót nyitni egy olyan láthatatlan világra , ami mellett minden nap elsétálunk, és amihez olykor-olykor boldog tudatlanságunkban még tíz-húsz forinttal hozzájárulunk. Egy tűszúrás még soha nem fájt ennyire.

Azt gondolom, hogy Magyarországon nincs olyan, „divatos” drogkultúra , mint a tengerentúlon. Talán pont ezért sem készül sok hazai alkotás ebben a zsánerben. Emlékszel még a Trainspotting klasszikussá érett őrületére vagy a Rekviem egy álomért lelki-horrorba illő fináléjára? Ha igen és tetszett, akkor a Dizájneren című alkotást se hagyd ki.

Mindenkit nagyon biztatnék arra, hogy ...