Sosem rajongtam igazán Lars von Trier-ért, de azt mindenképp el kell ismerni, hogyha nem azzal van elfoglalva, hogy Cannes-ben balhézzon és magának forgasson, akkor képes nagyszerű dolgokat alkotni. A Dogville pontosan ilyen!

Háromórás kísérleti tanpélda az ember természetéről

Ha klasszikus értelemben beszélünk filmművészetről, akkor nálam a Dogville nagyon erősen toplistás alkotás, mert azt a fajta meztelen varázslatot képviseli, amit nagyon kedvelek . Puritán egyszerűséggel, erővel és nem kevés keserűséggel ássa le magát az emberi személyiség legmélyebb bugyraiba, ahol az empátiát, az együttérzést, a jó szándékot a hűvös érdekek, a felsőbbrendűség érzet bódító mámora és a fájdalmas állatiasság vette át. A Dogville ...