Szoktatok kanadai sorozatokat nézni? Belekóstoltam egy-két darabba, egész jók. A Murdoch például az egyik kedvenc heti nyomozós sorozatom. A pilot után a Cardinal-nak nagy esélye van, hogy növelje a kanadai sorozatnagyköveteim számát. Ebben a tartalmas szérianyitó részben minden benne volt, amit a krimi/thriller műfajban szeretek. Spoileresen eredek a gyilkos nyomába, csak óvatosan kövessetek!

Hideg atmoszféra, jó történet!

A pilotok esetében sokszor panaszkodom a túlzsúfoltságra. A készítők lelkesen mindent és mindenkit szeretnének minél gyorsabban, szélesebben bemutatni. A Cardinal esetében sem fukarkodnak a karakterekkel, a cselekményszálak megrajzolásával, viszont szerencsére nem gyomorterhelő módon telítettek el. Kellemes, jóllakottsággal és nagy izgalommal, érdeklődéssel várom a folytatást.

Nézzük a sztorit: a kanadai kisváros csendes kis életét egy szörnyű tragédia rázta meg. Jégbe fagyva találtak meg egy kisfiút, aki minden jel szerint gyilkosság áldozata lett. John Cardinal-ra bízták a nyomozást, akinek bőven van tapasztalata ilyen esetekben, ráadásul szerinte felmerül a gyanú, hogy sorozatgyilkos garázdálkodik a városban. Segítségképp maga mellé kap egy lelkes, lendületes fiatal társat, Lise Delorme-t, aki nem teljesen az, akinek mutatja magát. Szándékosan fogalmazok kicsit ködösen, egyszerűen. Nem akarom elrontani a sztori élményt.

A pilot alapján mitől jobb a Cardinal, mint más műfajbeli társa? A válasz a széria ridegségében, a hideg hangulatában rejlik. Olyan távolságtartóan van fényképezve az egész, hogy kicsit fáztam a képernyő előtt. Emiatt kicsit skandináv thriller/krimi zsánerre emlékeztetett. A dánok vagy a svédek verhetetlenek az atmoszférateremtésben. Például a hetekben kezdtem el nézni A híd című sorozatot, ami zseniálisan depresszív.

További pozitívum, hogy erős és egyenletes pilot suspense-adagolása, köszönhetően annak, hogy az információöntést sem siették el.  Ahogy haladtunk előre a lineáris történetvezetésben, úgy tudtunk meg egyre több mindent a karakterekről, a történetről. A szerkezet is szerintem amolyan kétpályás, amihez egy-egy vezérfigura, „csapatkapitány” tartozik. A főszál képviselője John Cardinal, akinek a szemén keresztül látjuk az ügykibontakozását. A másikat pedig a friss újonc, Lisa Delorme viszi a hátán, aki „mellékküldetésként” a rendőrőrs berkein belül, a társa ellen (is) kell nyomoznia.

A sorozat szerintem szikár alapokon nyugszik és a racionalitás talaján áll. A nyomozás folyamata, a helyszínelés, az adatgyűjtés sallangmentesen, abszolút hétköznapiasan történik. Nincsenek kirívó túlzások. Nincs csodanyomozó, aki pár pillanat alatt képes kigubancolni a kusza, bonyolult cselekményszálakat. Ettől teljesen hihető az egész.

A fentebb ecsetelt feszült, kitartott hangulat nagyban köszönhető a főhősnek, aki a depresszív megjelenésével szomorú, nyomasztó miliőt kölcsönöz a történetnek. A helyszínválasztás és a fagyos környezet is remek hangulatfokozó eszközként működik. Végig ropogott a friss hó a talpam alatt, és folyamatosan jégoldózni kellett a képernyőt.

A narratíva így első ránézésre - a többi részt majd csak most fogom ledarálni – a teljes történetfolyam elmesélésre épít, szemben a standard egy ügy-egy rész szerkezettel. A magam részéről elmondhatom, hogy jobban szeretem az ilyen fajta szérializált krimi sorozatokat.

A karakterek jellemrajzát, stílusát is kellemes tempóban boncolgatták. A címszereplő kapott nagyobb írói teret és szabadságot, aki személyiségjegyeiben hasonlít azokhoz a nyomozókhoz, akik nagyon sokszor néztek szembe a Sátánnal. Kiégett, bizalmatlan, kissé mogorva. Valahol megértem. Biztos nagyon nehéz lehet újra és újra alámerülni az emberi természet legsötétebb bugyraiba. Nem éreztem annyira közhelyesnek, kötelező elemnek ezt az ábrázolást, mint más hasonló módon mozgatott filmek nyomozóinál. Picit a Q-ügyosztályos Carl Mørck-ra - Nyomtalanul és a Fácángyilkosok is zseniális thrillerek - emlékeztetett, csak nem olyan enervált mélységben.

John kapott egyedül komolyabb háttértörténet, amibe a karrierje mellett, a nappalijának titkai is beletartoznak. Súlyos magánéleti tragédiával küszködik: ha fizikailag nem is, de elvesztette a feleségét. Ez a szál bőven tartogat meglepetéseket, titkokat.

Lise Delorme bizonyos mértékben John ellenpólusa. Van benne élet, lelkesedés, ambíció. De az emberekhez való hozzáállása hasonlít a nyomozóéra. Bizalmi problémák - ez és a cinizmus valószínűleg szakmai ártalom- mellett nem nagyon érdeklik az okok és a feltételezések. Csak az számít, hogy az emberek mit tesznek és mit nem. Kettejük kapcsolatának evolúciójára, fejlődésére nagyon kíváncsi leszek.

Verdikt

A premierhez képest viszonylag későn fedeztem fel a kanadai sorozatot, de ennek legalább megvan az az előnye, hogy egy lélegzetvétellel letudhatom az egész nyomozást. Ha kedveled a skandináv thrillerek/krimik megfoghatatlanul feszült világát - hasonlít rá - és a lassú tempójú, de tartalmasan felépített cselekményvezetést, akkor ajánlom a Cardinal-t.