Mit lehetne írni a xXx harmadik felvonásáról? Talán azt, hogy egy vérbeli guilty pleasure: annyira szar, hogy az már jó!  Már persze akkor, ha a bepókhálósodott gyermeki énedet le tudod venni újra a polcról, és nem várod, hogy Xander Cage megreformálja ezt a poshadásnak indult zsánert.

Egy újabb Halálos iramban-rész, csak más címen

Hollywood egyik legnépszerűbb akciószínésze, Vin Diesel komolyan gondolta, hogy leporolja, és újra magára ölti egykori sikerkarakterinek bőrét. Stabil állása mellett – az elgyűrhetetlen Halálos iramban-sorozat – belefért a naptárába, hogy Riddick szellemének megidézése, ami ugyan messze nem ért fel a régi filmek szintjéhez, de legalább hangulatos volt. A xXx felélesztéséhez komolyabb ambíciókra volt szükség, révén a második, Ice Cube-os verzió agyonlőtte a franchise-t. Ha csak a hírnév kozmetikázás volt a cél, akkor elégedett lehet, mert  a „trilógia” záró darabja klasszisokkal jobban sikerült lett, viszont nekem hiányzott az első rész viszonylagos emberléptékűsége, ami miatt a John Wick olyan jól tudott működni. Tűzijáték nélkül is lehet halálos izgalmat generálni a vászonra. Csak azt meg kell írni.

Amíg első rész egy lazább, arrogánsabb James Bond-replikaként funkcionált, addig a visszatérő darab a vérfrissítésen és kellő mennyiségű botoxon átesett Mission Impossible-ra hajazott. Most már Xander sem dolgozik egyedül: adott egy egyedi képességekkel megáldott, sokszínű és nemzetiségű csapat– hajrá nemzetközi forgalmazás! -, akik puskaropogtató egysorosokkal és a magyar szinkronnak hála fél tucat gyenge faviccel mentik meg a a világot (újra) Pandora szelencéjétől. Természetesen kötelező kormányárulók és összeesküvők nélkül nem lenne teljes a buli. De nem akarom lelőni a „csavart”, járjatok magatok utána az állesősen közhelyesen fordulatnak. Pozitívumként mindenképp meg kell említeni, hogy egy-két párbeszéd erősen önkritikusra sikeredett, jelezve: ezt ők sem gondolták komolyan. És ebben rejlik Xander Cage megértésének a kulcsa is: ha elfogadjuk, hogy ez az egész egy modern stúdiómunka, ahol a színészek a fürdéshez is zöld törülközött használtak, akkor, mint látványfilm akár működhet is a koncepció. A kérdés, hogy ez kinek elég? Nálam például tipikusan másnapos filmként funkcionálna egy erősen átsörözött éjszaka után.

Ami a felépítést, narratívát illeti: Történetet, forgatókönyveket és jól megírt, több dimenziós karaktereket felesleges keresni, mert az nincs.  Helyette kapunk rengeteg banalitást, semmit mondó filler részeket, alulpozícionált figurákat, mérhetetlen mennyiségű tesztoszteront és sok szexizmust. Vagyis minden benne van, ami miatt szeretjük ezt a zsánert. Vagy mégsem?

Elgondolkodtam azon, hogy Xander Cage története mennyire bírná el a túlzott komolykodást? Végtére is: egy extrémsportoló képességére építő koncepció kimerül a nyaktörő mutatványokban, a lassított jelenetekben, a feszülő izmokban és alulkamerázott női fenekekben (itt még a medencéből sem lehet kiszállni tisztességesen). Az eyecandy-faktort maximálisan kiaknázták, elég erős női mezőny rohangál fel-alá a vásznon. Kellemes élmény nézni Nina Dobrev (Vámpírnaplók) Arrow-szintű hackerkedését – ez a szerep jobban áll neki, mint a kisvárosi drámázás - vagy a különleges arcú, egzotikus szépségű Deepika Padukone keménykedését. Ezek nagyon felszínes adalékok, de a xXx 3 ennél nem is tud és akar többet ad, és a férfi léleknek néha elég a vizuális táplálék is.

Még Toni Collette is hitelesen játssza a kemény tekintetű főnökasszonyt. Csak az a baj, hogy a játéka mögött nincs semmi megfogható, na, nem mintha az ő hibája lenne, hogy láthatatlan kerettörténetet és motivációt adtak a figurájának. A gázsi remélem kompenzálta!

Ez alulírtság nem csak a xXx 3.-at minősíti. Sajnos általánosan letükrözhető a zsáner mai darabjaira: a nemezisek motivációja a nullához konvergál, csakúgy, mint a többiek indoka, hogy miért is állnak a jó oldalra. Ezekből az egy kaptafára készülő alkotásokból végleg kiveszni látszanak az érvrendszerek, ami nélkül egyenesen röhejesek és agyzsibbasztóan unalmas lesz a végeredmény.

Summázva: a xXx 3. megfelel a modern akciófilmek követelményeinek – igen, gengszterrapet sem ússzuk meg az akciószekvenciák alatt. Üres és fellengzős, de szerencsére legalább mindezt nem bántó komolysággal tetszi.

Van-e létjogosultsága a xXx-hez hasonló filmeknek?

Ha egy keményvonala rajongót kérdeznék meg, biztos habzó szájjal rávágná, hogy igen. Nyilván kellenek a könnyed kikapcsolódások, én is bírom a blockbustereket, viszont elvárnék egy bizonyos teljesítményt a pénzemért. Félreértés ne essen: pontosan tudtam, hogy mire ülök be, így nem tartalmi összeszedettséget várnék (bárcsak!) – erről már évekkel ezelőtt lemondtam -, sőt kezdem elfogadni, hogy nem lesz a közeljövőben emlékezetes akció karakter. Viszont formai szempontból megkövetelem a fejlődést.  Az, hogy minden indokolatlan módon felrobban, füstöl, ég és lő, az önmagában már nem elég. Legyenek végre egyéni vizuális megoldások, ne csak steril másolások. Lepjenek meg, és ne mindig csak a sablonkönyvből dolgozzanak, mondván, ha ezek a korábbi filmeknél bejöttek, akkor most is befognak. Sajnos eljutottunk odáig, hogy nemcsak papír, hanem látványszinten sem volt egyetlen önálló gondolata a készítőknek. Töltsük meg a zsánert színes-szagos kreativitással, ne csak olcsó cirkuszi bohózattal. Borzasztóan biztonsági játék az egész, ami a legnagyobb probléma Xander Cage visszatérésével.

Trükkös, de sablon CGI jelenetek tömkelege

Minden kiszámíthatósága ellenére a produkció egyetlen értékelhető aspektusa a vizualitása. Becsülendő az a rengeteg energia és idő, amit az akciójelenetek kidolgozásába öltek. Lassításokból és a fizikai korlátokat saját kezűleg lefejtő snittekből árad a lüktető adrenalin. Komoly tétet viszont senki se keressen, mert ez továbbra sem az a sztori, amiben egy pillanatig is félteni kellene a főszereplők testi épségét. Szerintem ennek a filmnek a kedvéért még a Kaszás is szabadnapot vett ki, hogy popcorn rágcsálás közepette élvezze a csajok látványát.

Verdikt

Nehéz osztályozni a végeredményt. Egyrészt nyilván komoly dolgokat nem vár tőle az ember, hiszen tényleg csak a habkönnyű, golyólyukacsos szórakozás az alkotók célkitűzése. Ha franchise-on belül hasonlítom össze a részeket, akkor ez a xXx-sorozat második legjobb darabja. Az egyre jobban felhíguló, elkényelmesedő zsáneren belül is jóindulattal közepesre sikeredett a végeredmény. Legyen öt pont, de ennél bőven jobb teljesítményre lesz szükség, hogy felrázzák ezt a műfajt. Szerencsére idén érkezik John Wick, hogy többek között Xander Cage-t is alaposan helyre tegye.