Egy napom a kedvenc helyeimen - 1.rész
Minden alkalommal, amikor megnézek egy-egy Jóbarátok vagy Így jártam anyátokkal epizódot, elfog a féltékenység. Erősen intuitív alkatként elképzelem, hogy milyen lehet indítani a napot Gunthernél, reggelizni Luke-nál, majd levezetni a fáradalmakat egy kancsó sör társaságában a MacLaren's Pub-ban. Arra gondoltam, hogy virtuális túrám keretein belül végigkísérlek titeket a kedvenc helyeimen. Figyelem: az írás nyomokban szentimentalizmust tartalmaz!
Central Perk: Tíz év után is ugyanolyan jó a kávé!
Mivel az ereimben vér helyett is kávézacc folyik, ezért nem is indíthatnánk máshol a napot, mint a zöldelő végtelen – és igen veszélyes – Central Perk lábai mellett elterülő Central Perk-ben. Sajnos már rég nem Rachel szolgálja fel a Gunther által frissen lefőzött kávét, de ezt annyira nem is bánom. Aki a tálcatartóra azt hitte, hogy az egy klub, az inkább kerülje el a pultot. Lustán elterülők a narancssárga kanapén, és amint a frissen mellíroztatott hajú Gunther nem figyel, még a lábamat is feldobom az asztalra. Tudom, nem illik, de tíz év után úgy érzem, hogy otthon vagyok. Már csak a srácok hiányoznak. Nosztalgikus idézem fel Ross „izgalmas” kréta kori történeteit. Mónikát idézve: „Mikor halnak már ki?”. Sajnos már évek óta nem jártak itt, így hát szomorúan felhajtom a csészém alján pihenő eszpresszóm maradékát és indulok is tovább Stars Hollow-ban.
Luke kávézója: Amerikai palacsintába sütött bolondság
Hol máshol, ha nem a bolond, de borzasztóan szerethető kisváros egyetlen valamire való falatozójában költeném el a nap legfontosabb étkezését. Mikor belépek, ismerős párbeszéd üti meg a fülemet, halvány mosolyt csalva az arcomra: Luke és Lorelai már megint veszekednek. Utóbbi levegő vétel nélkül, gépfegyverként szórja az egysoros pop kulturális utalásokat, míg előbbi kávét tölt az üres papírpohárba, remélve, hogy a koffein lecsillapítja élete szerelmét. A sarokban foglalok helyet – telefonomat kikapcsolom -, közvetlenül Kirk asztala mellett. Stars Hollow egyetlen rendezője újabb vállalkozását ecseteli mély komolysággal. Az Uber business úgy látszik nem igazán jött be. Kezembe veszem Luke új, laminált étlapját, majd rendelem a szokásosat, bízva, hogy Lean egy-két zenés metaforával hozza majd ki. De szeretem ezt a helyet!
Motel: Természetfeletti barátság
A poros utat szegélyező koszos, olcsó, de diszkrét motelek mind ugyanúgy néznek ki. Fogalmam sincs, hogy melyik állam melyik démon vagy vámpír látta községében vagyok. Mikor leparkolok a bevezető út utáni első ütött-kopott „szálloda” előtt, rögvest megdobbant a szívem: megpillantottam a halál fekete Chevrolet Impala-t. Remek, a srácok már itt vannak! A recepción útba igazítanak – Dean megint egy Star Wars karakter nevét használta -, majd a 666-os ajtón kopogva egy ismerős, nyakigláb, sok poklot megélt, de fodrászt rég látott srác nyitott ajtót. Sam gyermeki mosollyal enged be a szobába, Dean dupla whiskey-vel kínál. Mióta megjárta a Poklot, vedel, mint egy alkoholista. Nevetve nosztalgiázunk a több mint tíz éve közösen átélt kalandokról: a Pokoljárásról, a sárgaszemű démonról, a Leviatánokról, a Columbo kabátos Castiel-ről, Luciferről, Purgatóriumról és még Istenről is. Utóbbinál jót nevettünk azon, hogy Chuckként mennyiszer is kiabáltuk le a Mindenhatót. Amikor Mary-re került a szó Dean komor hallgatásba merült. Fáj még édesanyja magányos közömbössége, ám bízik benne, hogy az év hátralévő részében megbékél a feltámadással. Vállát veregetve biztosítottam róla, hogy így lesz, és már álltam is tovább, mert sűrű napok elé nézek.
Smallville: A legenda bölcsője
Pár óra autókázás után megérkeztem a legenda bölcsőjébe. Clark nem hiszem, hogy itthon lenne: több mint tíz éve már, hogy a szárnyát – akkor még köpeny nélkül – próbálgató tinédzser hátrahagyta szülővárosát és Lex Luthor-hoz fűződő barátságát. Azóta a Daily Planet tapasztalt újságírója – szerencsére Batman-nel nem találkozott! -, a Pulitzer-díjas Lois Lane férje, és Metropolis jelmezes őrangyala. Ahogy elhajtok a még mindig tiszteletet parancsoló Kent Farm mellett, felidézem a több mint 200 remek, közös emléket. Mintha tegnap lett volna, hogy kimentette az ájult Lex-et az ezüst Porsche halálos karmaiból, küzdött meg Brainiac-kel, Doomsday-el és magával Darkseid-dal. Fájó veszteségként gondolok Jonathan-re, aki a családjáért adta az életét. Emlékszem arra a dicső pillanatra is, amikor összeállt első ízben az Igazság Ligája. Keményen és látványosan odapirítottak Lexnek és megmentették Flash-t! Elmorzsolok egy könnycseppet és rákanyarodtam a főútra. Sietnem kell, kivizsgálásra megyek az orvosomhoz, aki finoman szólva sem a jó modoráról híres.
Princeton-Plainsboro: Mogorva diagnózis
Sosem szerettem a kórházakat. Egyrészt, mert itt a legtöbb esetben nem jó kedvűen távozik az ember – úgy, ahogy én élek meg pláne -, másrészt mert az ügyeletben lévő sánta orvos nem az empátiájáról, az érzékenységéről híres. Óhatatlanul is összerezzentem, amikor a résnyire nyitott ajtón keresztül beszűrődött a vizsgálószobába az ismerős, villámmintás bot tompa koppanása. Pillanatokkal később előttem állt életnagyságban a jazz és rock rajongó Dr. Gregory House. Belenézek az átható, szúrós kék tekintetbe és már tudom, hogy a következő percekben válogatott sértések egész armadáját zúdítja rám, mégsem érdekel. Jó érzés hallgatni a bunkó beszólásokat és érezni a szakma legnagyobbikának kissé vicodin illatú leheletét. Bármi is a bajom, innen csak egészségesen és jókedvűen távozhatom. Nyolc év alatt eleget bizonyított, hogy többet ne váltsak másik orvosra, hiába nyílt azóta több tucat kórház. Bár Meredith Grey-t elég sokan dicsérik. Egyelőre azonban nincs szükségem másodvéleményre.
MacLaren's Pub: Sör mellé csajozás
Amint a lenyugvó nap utolsó sugara is eltűnt a horizonton, beléptem a MacLaren's Pub-ba. Szokásos sörömmel a kezemben elfoglaltam az egyik üres asztalt, ügyelve rá, hogy véletlenül se foglaljam el Barney Stinson barátainak törzshelyét. Tedéket régen nem láttam már, ám a büszke apuka, Barney időnként még benéz, hogy a Playbook-ból bevessen egy-két bejáratott cselt és trükköt. Továbbra is a Lorenzo Von Matterhorn a kedvencem, bár a Mrs. Stinsfire is eléggé kidolgozottra sikeredett. Nem is kellett sokáig várnom: a tetőtől talpig öltönyben tetszelgő férfi, aki azóta a GNB elnöke, már a pultnál állt és Predátorként vadászott az aznapi áldozatára. Felidézem a vidám estéket, a (Po)fogadásokat, a trükköket, a megható, kínos és vicces történeteket. Hiába volt az utolsó két-három év unalmasabb, azért hiányoznak az esti lógások a srácokkal.
LUX: A földi Pokol
A MacLaren's Pub-ból egy újonnan felfedezett és nagyon megkedvelt szórakozó helyre, a LUX-ba siettem. Szerencsére sosem lehet elég későn érkezni, ugyanis a tulajdonos, a különlegesen erős kisugárzású klubtulaj, Lucifer Morningstar mindig hatalmas, kora reggelbe torkoló bulikat rendez. A téma legtöbbször mindig a szex. A pultnál kedélyesen elbeszélgettem Maze-zel, Lucifer démoni szépségű asszisztensével. Kiderült, hogy a házigazda kicsit késik: véres kalandba keveredett kedvenc nyomozónőjével. Nem baj, megvárom. Mindig is izgalmas elmerülni az apjával való viszonyába és a földalatti emlékeibe. Amikor pedig whiskey gőzösen erőteljes zongorajátékba folytja a bánatát, az maga a Paradicsom. Hiába űzött ki minket, Lucifert csak szeretni lehet!
