A következő téma, amit boncolgatnék veletek, az a DVD/ Blu-ray kiadványok és a filmekhez kiadott termékek – a saját szótáramban ereklyék címke alatt fut - gyűjtése. Mennyire vagytok gyűjtögetők ezen a téren? Megéri számotokra megvenni és a polcra tenni a kedvenc filmjeitek exkluzív kiadásait, vagy bőven elég, ha megvan a letöltött filmek mappában? Drága hobbi vagy szenvedély? Ezúttal is szubjektíven, a saját példámból, rajongásomból indulok ki. (Sajnos a képeken látható kiadásokból egyik sem az enyém)

Díszdobozok a nappali koronaékszerei

Szenvedélyes gyűjtő vagyok. Nekem fontos, hogy a kedvenc, szeretett filmjeim szép csomagolásban, afféle „mozgó”- kiegészítőkét a gyűjteményemben csillogjanak. És hogy miért? Erre nehéz egyetlen mondatban válaszolni. Megpróbálom főbb sarkpontokba csoportosítani a DVD-függőségemet.

0.Élmény: szerintem minden szenvedélyének (hobbinak)- legyen az bármilyen terület/témakör - van kiinduló pontja, egyfajta 0.élmény, ami markáns katalizátorként rávezeti a leendő gyűjtőt arra az ösvényre, amiről nagyon nehéz letérni. És amiről talán nem is kell. A figurák, filmek vásárlásával szerintem táplálhatjuk a bennünk szunnyadó örökgyereket, ami idővel a fiatalság egyik forrásává nőheti ki magát.  Nálam ez a szenvedély viszonylag hamar, már gyerekkoromban elkezdődött. Sosem felejtem el, hogy az első DVD, amit kaptam az a Space Jam volt. Amikor még újdonságnak számított ez az adathordozó, akkor még öt-hatezer forintot is elkértek egy fapados egy lemezes kiadványért.

Az első, amit a megkuporgatott zsebpénzemből önállóan magamnak vettem, az a Smallville második évada volt. És hogy miért nem az első? Ha jól emlékszem, akkor a bolt DVD-kínálatában nem találtam az első szezont.  Visszamenőleg beszereztem azt is, és még a harmadik évadot, a negyediket sajnos már külföldről kellett importálnom, és mivel akkoriban nem tudtam jól angolul és nem értettem az informatikához – utóbbi tudást affinitás híján azóta sem sikerült elsajátítanom - , minden epizód után elolvastam jegyzettömbben a fordítást. Mire nem képes egy rajongó, ha igaz szomjazik a folytatásra. 

Bárcsak...

Abban a pillanatban, hogy levettem a polcról, és kifizettem, pozitív értelemben, valami eltört nálam. Rákaptam erre a különleges ízre. Innentől kezdve egyre jobban mélyedtem bele a témába. Elköltöttem a nyári munkámból, zsebpénzemből, karácsonyi és születésnapi köszöntésekből származó forintjaimat filmekre. Kezdetben egylemezesekre, majd, ahogy bővült a készletem, úgy tágítottam fokozatosan az érdeklődésem spektrumát. Már nem volt elég csak a „végtermék”, többet akartam látni, kapni és tanulni. Hamar át is nyergeltem a bővített kiadásokra, mert élmény- és tudásszempontjából sokkal többet adtak, és adnak a mai napig is. De erről majd később. Emlékszel még, hogy melyik film volt az első, amit megvettél? Vagy olyan, ami gyerekkorodban olyan meghatározó élményt adott, ami miatt film-függő lettél?

„Csoportok”

1. DVD-vásárlás, mint korongokba oltott köszönetnyilvánítás.

Van egy olyan romantikus képzetem, hogy minden filmvásárlással hozzájárulok az alkotás sikerességéhez - eladások – és ahhoz, hogy itthon is lendületet kapjon a piac. Szeretném, hogy folyamatosan bővüljön, gyarapodjon olyan igazi gyémántokkal a kínálat, amiben más szenvedélyes gyűjtőtársam is örömét lelheti. Nyilván ennél sokkal összetettebb, bonyolultabb a forgalmazás kérdése, és azt sem gondolom, hogy túl sokat nyomna a latba a fogyasztói magatartásom, mégis jó érzés, ha csak „aprópénzzel” is, de mögé tudok állni egy olyan dolognak, ami hasznos, fontos lehet.

2. Személyiségemről, és a szenvedélyemről árulkodik a lakásom

Kicsit felszínesen megközelítve a témát: nagyon jó érzés ránézni a filmek és ereklyék súlya alatt roskadozó polcomra. Ráadásul a klasszikus „aranykorongos” darabok totális harmóniában képesek együtt élni a különleges, modern kiadványokkal. Utóbbi az esztétikai megjelenésével bír levenni a lábamról. A különböző trilógiák és többlemezes kiadványok díszdobozba zárva az otthon meghatározó díszelemei. Egy filmgyűjtő számára szerintem olyan egy jól kialakított DVD-sarok, mint egy divatrajongónak egy gazdagok megtöltött gardróbszekrény. A filmek mellett a plakátokra és a kisebb-nagyobb kiegészítőkre is hangsúlyt fektettek, hogy a miliő, az atmoszféra igazán erős legyen. Ez a saját lakberendező szemléletemnek a movie shui-ja.

3. DVD „B”- oldala: olyan befektetés, ami függőséget okoz.

A filmgyűjtés esetében - mint minden más szenvedélynél - a mértékletességre nagyon oda kell figyelni, mert könnyen és nagyon gyorsan át lehet esni a ló túloldalára. Ma már pár ezer forintért lehet vásárolni különböző díszdobozos kiadványokat, és a Blu-ray kínálat között is egyre inkább felütik a fejüket az olcsóbb verziók.  Simán el lehet verni tízezreket, ha az ember nagyon belemelegszik. Okosan, időről-időre csak egy-egy hiánypótló vagy gyűjteménybővítő darabbal csökkenteni le ezt a szerintem pozitív függőséget. Legalábbis én ezt az elvet vallom. Volt idő, amikor nem bírtam magammal, utaztam a nagyobbnál-nagyobb box setekre. Most már sokkal tudatosabban csinálom.

Ráadásul nálam a DVD-k mellett új változókét az ereklyegyűjtés jelen van az egyenletben. A filmek mellett kisebb-nagyobb figurák, LEGO makettek - Star Wars-hajók szerintem sok rajongó szobájában fellelhető -, apró kiegészítők (plakátok, bögre, párna, póló) is a gyűjteményem szerves részét képezik. Nyilván milliókat nem fog érni soha a szorgos hangya módjára összehordott DVD-kupacom – kivéve akkor, ha sikerül valami igazán egyedire bukkanni -, viszont úgy tekintek rá, mintha a hobbim, a szenvedélyem egyfajta befektetés lenne, ami nemcsak forintra, hanem tudásra is váltható.

4. Kamera, csapó, felvétel!

Interaktív tanulási lehetőség, bepillantás a kulisszák mögé. A magam részéről elmondhatom, hogy többek között azért vadászom a két-háromlemezes, extrákkal alaposan „feldoppingolt” kiadványokra, mert tudok tanulni belőlük. Beleshetünk egy kicsit a függöny mögötti világba, ami szerintem izgalmasabb, mint maga a késztermék. Izgalmas és érdekfeszítő látni és hallani azt az embertelen melót és energiát, amit egy-egy filmbe beletesznek, legyen szó a rendezőről, a színészről, a vágóról, kaszkadőrről vagy a VFX - mesterről. Szeretem végighallgatni az audiokommentárt, megnézni az interjúkat, belekukkantani a díszlettervezők világába. A kényelmes kanapén ülve izgalmas werk-töltetű sightseeing tour-on vehetünk részt, amire alkalmanként már két-három ezer forintért tudunk jegyet váltani.

5.Kutatás és siker: a DVD-vásárlás legenergikusabb, legtöbb időbefektetést igénylő szakasza szerintem a felkészülés. Utánajárni a különböző platformokon, hogy az adott film milyen különleges kiadásban jelent meg a hazai piacon. Összehasonlítani az ár-érték arányt, kideríteni, milyen extrákat tartalmaz, majd meghozni a döntést - örök dilemma -: megéri-e megvenni? Ha több filmről van szó, akkor nehezebb a kérdés, hiszen a bőségszaru közelében egy ponton már a saját kezünkbe kell harapnunk.

Végül a nehéz kiválasztási procedúra után jön a vásárlás, és az abból fakadó édes győzelem.  Nincs ahhoz fogható érzés, mint, amikor a sikeres vadászat után fátyolos tekintettel először a kezembe foghatom a „fiamat”. Ha pedig filmrajongó barátokkal - gyűjtőkkel - veszi körbe magát az embert, ez a katartikus élmény még erősebb. Olyan beszédtémát generál, amiről akár órákig el lehet csevegni, és nem kell „megvédenem” magam azoktól - felesleges – a kérdésektől, hogy miért költök ennyit filmekre.

6.A nagy probléma: itthon nehéz igazi ritkasághoz hozzájutni!

A párfős gyűjtői „csapatommal” szoktuk rendszeresen arról beszélgetni, hogy mennyire behatároltak a hazai lehetőségeink. Nem akarok a kelleténél jobban sopánkodni, mert tényleg sok szép darabra lehet rábukkanni – például a képen látható Wolverine karom itthon is kapható -, de a kínálat külföldhöz képest – elég csak átmenni Németországba vagy Ausztriába – igencsak csenevész. Vannak limitált példányok, fém-és díszdobozos verziók, de látni a kontrasztot. Persze, így 2017-ben megrendelhetném bárhonnan, és például felirat hiányában is vannak alternatív, kreatív megoldások – szép kiadvány külföldről, egy lemezes verzió itthonról, majd korongcsere -, de jobban örülnék, ha Magyarországon lenne olyan kínálat, ami miatt örömmel költhetném el a pénzemet. Ehhez viszont kereslet kéne. Ünnepekkor szoktam csak teljesen lecsupaszítva látni az áruházak, elektronikai boltok polcait. Főleg a sorozatok DVD-polcai foghíjasok.  A kedvenceim közül alig találok meg valamit, és amire nagyon szükségem lenne, vagy amit szeretnék, annak híre-hamva sincs, holott hazai tévécsatornáknál már bőven meg volt a premier is. Ennek gondolom a fent említett kereslet-kínálat definíció az oka. Nem éri meg behozni a piacra, mert alapvetően kevesen vásárolunk filmeket, és szerintem még a hazai nézettség sem jó táptalaj arra, hogy komplett forgalmazást húzzanak fel rá.

Ha gondoljátok, szívesen lövök egy-két képet a gyűjteményemről, és nagyon szívesen megnézném a tiéteket is, ha kommentbe vagy e-mailben elkülditek. Kíváncsi lennék, milyen gyönyörűségeket sikerült beszereznetek.

Egy kérdés a végére: Szoktál rendszeresen DVD-t vásárolni? Van meghatározó gyűjtői élményed, első pillanatod?