Ritkán fordul elő az, hogy a történet és a marketing anyagok vezérszlogenjei ilyen tökéletesen leírja és összefoglalja a film lényegét. A Don't Think It és a Don't Say It kifejezéseknél jobban nem tudom megfogalmazni, hogy mit nem szabad csinálni az amerikai horroripar új alkotásával, ami már-már követendő példaként tekintett a zsáner másik, finoman fogalmazva is harmatos Rings- re. Figyelem: az írás spoiler-démonokat tartalmaz!

Bye-bye feszültség és normális történetvezetés

Vannak olyan filmek, amiket azért nézz meg az ember, mert hajtja a morbid kíváncsiság . Ez az erő vett rá, hogy a Power Rangers – lassan ráveszem magam, hogy megírjam az élményeimet - után rávegyem magam a The Bye Bye Man-re, aminek már az első előzetese ...

( szolgálati közlemény: elnézést kérek mindenkitől a hosszúra nyúlt némaságért - sajnos így alakult -, igyekszem behozni a lemaradást.)

Brit tudósok helyett ezúttal a Netflix tudományos kutatócsoportja Robert Redford vezényletével megdönthetetlenül és hitelesen bebizonyította: van élet a halál után. Bár a nagy Felfedezés is önmagában borzasztó izgalmas, viszont, ami az áttörésnél is - morálisan mindenképp - fontosabb: megtalálták a halálfélelem és az emberi élet „ellenszerét”.

Az emberiség egyik nagy kérdése: mi vár ránk a halál után?

Talán már hozzászoktatok, hogy a legtöbb szubjektív értekezésemet egy gyors önvallomással kezdem. Nincs ez másképp a The Discovery esetében sem, ugyanis a témából kifolyólag ...

Az elmúlt években kicsit hanyagoltam a tinédzserfilmeket és a coming of age -típusú történeket. Nem azért, mert különösebb problémám lenne ezzel a zsánerrel, - a Sráckornak például tetszett a virtuozitása - hanem, mert a legtöbb alkotás ugyanazon a séma mentén épül(t) fel. A napokban sikerült belefutnom a The Edge of Seventeen- ben, ami már a kezdő felütésével elkapott. Egyáltalán nem formabontó alkotása, csak a hangja nagyon valóságosan, különlegesen csengett.

Nem vagyunk ugyanolyanok, és ez így van jól!

Előzetesen semmit sem tudtam a filmről. Még csak nem is hallottam róla, pedig elég aktívan figyelem a híreket, és kutatok új „tehetségek” után. A The Edge of Seventeen esetében Woody Harrelson neve volt igazán csábító, ...

A Disney mesefeldolgozó gépezetének újabb darabja, A szépség és a szörnyeteg már két hete rekordokat döntöget a pénztáraknál, és hódítja meg az animációs mese szerelmeseinek szívét. Meg tudom érteni, hogy miért kedvelik sokan, mert mint adaptáció tűpontos, viszont folytonosságban, történet kibontásban és önállóságban már nem teljesít jól a film. Kimondottan unalmas.

Jó vagy rossz a hajszálpontos történetmesélés?

Ez a legnagyobb kérdés, ami előrevetíti azt a témakört is, miszerint a nézőknek/rajongóknak/kritikusoknak soha semmi sem elég jó. Ha koherensen, lineáris eseménylánc módjára követi az eredeti forrásanyagot, az a gond, ha viszont merészebben nyúl a történethez, esetleg új megvilágításba helyezi, más ...

Végre sikerült bepótolnom a blockbuster (elő)szezon egyik legmarkánsabb darabját, a Logan-t. Kezdésképp fel is tenném a nagy költői kérdést: miért nem lehetett eddig is ilyen minőségben "vásznat szabdalni" ? Miért kellett végigszenvednünk két súlytalan, összecsapott, feszültség és tét nélkül filmet? Egyszerűen nem hagynak nyugodni ezek a kérdések, ami valahol édes probléma, mert ez azt jelenti, hogy teljes mértékben igazuk volt az ítészeknek és a rajongóknak: a Wolverine hattyúdala nagyon szépen szólt.

Dráma az elmúlásról, a halálról, a búcsúról

Muszáj a forrásanyag kiválasztásával kezdenem a dicséretek sorát, mert az Old   Man Logan története nagyon jól állt ennek a megtépázott, végletekig megerőszakolt ...

A Netflix zászlaja alatt végre bemutatkozhatott a The Defenders- csapat negyedik oszlopos tagja, az Iron Fist , aki első ránézésre ugyanazt tudta nyújtani, amit a „nagyoknál” Doctor Strange: teljesen új világot, kultúrát és hitvallást hozott be az univerzumba. Teszek egy nagyon merész kijelentést: a pilot alapján nagyobb erőt és több potenciált érzek a Himalája jeges vonulatai közül visszatérő Danny Rand-ben, mint a mozifilmek nagy mágusában. Utóbbinak csak giccses látványorgiával, nem pedig apró, olykor láthatatlan finomsággokal sikerült tibeti hangulatot teremtenie.

Érdekes és izgalmas utazás ígéretével kecsegtet az Iron Fist

Már a képregény-adaptációk kategóriájában is egyre nehezebb az összehasonlítás, főleg akkor, ...

Tizenkét év után a Koponya-sziget királya visszatért, hogy bebizonyítsa: van élet a nagyvároson (New York) kívül is. Bár a helyszínváltás izgalmas felütést adott a koncepciónak, az új King Kong sem több VFX vakításnál. De abból legalább eredményesen vizsgáztak!

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

Már, ami a történetet illeti, mert azt nem nagyon kell keresni. De kit érdekel, ha egy blockbuster-ről van szó, nem? Mit várjon egy néző egy olyan tipikus látványfilmtől, mint a Kong: Skull Island ?

Van jogalapja az ehhez hasonló kérdéseknek, mégis azt gondolom, hogy minimális történetvezetést és legalább közepesen felépített logikai – nem racionálisra gondolok - hegyvonulatot el lehetne várni  a popcorn alkotásoktól is ...

Jobb később, mint soha. Ez a klasszikus mondás rám is igaz: végre sikerült megnézem a 2014-es naptári év golyószaggató alkotásának folytatását. Biztos vagyok benne, hogy többen is láttátok már, és olvastatok is a témában nem egy recenziót, ezért nem annyira repetitív jellegű kritikával készültem – több fontos történeti sarkpontnál véleményt fogok formálni a második felvonásról -, inkább John Wick zsánerre gyakorolt hatására térnék ki, mert szerintem nagyon jó és működőképes irányt képvisel.

John Wick a műfaj forradalmára!

Rambo, John McClane . Két olyan márkanév, akik megtestesítenek mindent, amit az akciózsánerben szeretünk. Tökösek, erősek, megállíthatatlanok . Nincs köréjük bonyolultnak, drámainak szánt ...

James Delaney háborúja bevégeztetett. Nagyon remélem, hogy a csatorna jövőbeli tervében szerepel a sorozat folytatása, mert hiába kaptunk egy kerek, szálelvarrós lezárást, lenne lehetőség a sztoriban. A záró snitt után is azt éreztem, hogy ez még csak a kezdet, innen lehet tovább építkezni. Fontos: spoileres hajóval kötöttem ki a blog kikötőjébe.

Mindenki megfizetett a múlt bűneiért!

A Taboo-ban az a legszebb, hogy úgy írtak múltat James Dealeny -nek, hogy csak nagyon keveset fedtek fel az Anglián kívüli életéből. A sérelmein keresztül ismertük meg azt a férfit, aki csillapíthatatlan dühvel, haraggal és bosszúvággyal tűnt fel a politikai csatatéren . A legtöbb írásomban hangsúlyoztam, hogy nem tudom elképzelni, hogy James ...

Erre mégis miért adtak pénzt? Rengeteg tapasztalt szakembert és reader-t alkalmaznak az amerikai filmstúdióknál, akiknek az a feladatuk, hogy kihúzzák és Az egészség ellenszeréhez hasonló bóvli alkotásokat az éves kínálatból. Szerintem még papíron is érezni lehetett, hogy Gore Verbinski olyan sablonos történet, ami roppant gyenge forgatókönyvön pihen.

Életem legrosszabb wellness hétvégéje

Minden jó valamire, ha másra nem, akkor elrettentő példának. Gore Verbinski élt is a lehetőséggel, és bebizonyította, hogy így nem szabad thrillert készíteni . Egész egyszerűen a script és a karakterek olyan átlátszóak és folyékonyak, mint egy kancsó kristálytiszta víz. Komolyan, a felétől már azért imádkoztam, hogy a végeredmény ...

Jöhet még egy Körök-kritika? Sokan értekeztek átfogóan és kiválóan Samara szomorú vesszőfutásáról. Csatlakozom az eddigi véleményekhez: a The Ring -saga folytatása unalmas, lélektelen, feszültségmentes . És ami a leginkább szembetűnő, hogy újítások helyett a régi playbook szerint játszottak, ami már a trilógia középső darabjánál sem működött. Szép dolog a tradíció őrzés, de az eredetiség kedvéért mélyebben a kútfenekére nézhettek volna.

Ritka a jó stúdiófilm

Nagyon kedvelem a horrorokat, elég sokat is nézek, ügyelve rá, hogy különböző nemzetek alkotásaiba is belekóstoljak. Nem hiszem, hogy túl nagy okosságot mondok azzal, hogy Amerika ritkán készít jó, vagy legalább korrekt, elfogadható horrort. A tipizálást ...

Sok helyen olvashattatok már véleményeket az Oscar-díj esélyes (többek között a legjobb női főszereplő-kategória), erős életrajzi alkotásról, a Jackie-ről, amiről jómagam is értekeznék egy kicsit. Remélem érdekesnek, izgalmasnak fogjátok találkozni. Lépjünk is be a Fehér Ház karakterárnyalt falai közé.

Legendák, akik hús-vér emberek voltak

Érzésem szerint a vastagon vett mondat - amit az egyik karaktertől idéztem - lehetett ennek a drámának a plotja. Egyenesen, határozottan, lényegre törően foglalja össze a Jackie premisszájának lényegét . A megfogalmazott központi tételmondat építették fel a script sark-és csúcspontjait, és ez szerintem jó döntésnek bizonyult. Ez a koncepció, ami ugyan nem mentes a minimális ...

Barry Jenkins lírájának lényegi eszenciáját írásban megragadni nem könnyű feladat. A Holdfény létező és fontos témákat feszeget és sok életkorszak-problémával játszik. Romantikusan megfogalmazva ez a film azon kevés dráma közé tartozik, amit nem kávéillatú írók vetettek papírra, hanem maga a realitás hívott életre. Az egyik legjobb benne, hogy nem kierőszakolja, hanem kiérdemli a néző elismerését, a stáblista utáni néma lelki tapsát. Próbálok spoilermentesen értekezni, de nyomokban előfordulhat.

Megismerés és felnövés történet

Kezdem a lényeggel: a Holdfény fantasztikus filmélmény . Nemcsak az fontos, amit képvisel, hanem az az erő, ami képkockák mögött megbújó érzékenységben rejlik. Így kell jó emberközpontú ...

Egy apokaliptikus világban felértékelődnek a szükségletek. Amit nyugalmi környezetben természetesnek veszünk és talán megfelelően értékelni is elfelejtjük – élelem, ivóvíz -, az szélsőséges helyzetben igencsak felértékelődik. Úgy tűnik már 1975-ben is úgy gondolták, van, ami a túlélés alapvető zálogainál az emberi vágyak nagyobb hatalommal bírnak. Ez a bizarr sci-fi 2024-ben, a IV. világháború után játszódik, betekintést engedve a két kulcskaraktert, Albert (Don Johnson) és a kutyája Ficsúr szürreális kalandozásaiba.

A kutya az ember legjobb barátja.

A történetexpozíciója Albert és négylábú között lévő "baráti" viszonyon alapszik. Mindez nem hagyományosan, a hasonló témákat boncolgató történetmesélési ...

Nagyon kedvelem Boston tintafoltos írónagykövetét, Dennis Lehane-t. A regényei szikárstílusa egyik pillanatról a másikra a kényelmes fotelből a nagyváros bűntől mocskos utcáira „dobja” az olvasóit. Ben Affleck, aki szintén bostoni „fenegyerek”, megérti és átéli azt a világot, amiről az író történetről-történetre „tudósít”. Ismerve a szerző stílusát és a gondolatrétegét: Az éjszaka törvénye papíron összetettebb és eredetibb lehet, mint a középszerű adaptációja.

Ben Affleck ezúttal a középszer rumoshordójába fulladt

Imádom a gengszterfilmeket . A Keresztapa-trilógia, a Sebhelyesarcú, a  Nagymenők mind-mind olyan alkotások, amik nem csak az ízlésemet, de a zsánerhez fűződő érzéseimet is alapjaiban ...