( szolgálati közlemény: elnézést kérek mindenkitől a hosszúra nyúlt némaságért - sajnos így alakult -, igyekszem behozni a lemaradást.)

Brit tudósok helyett ezúttal a Netflix tudományos kutatócsoportja Robert Redford vezényletével megdönthetetlenül és hitelesen bebizonyította: van élet a halál után. Bár a nagy Felfedezés is önmagában borzasztó izgalmas, viszont, ami az áttörésnél is - morálisan mindenképp - fontosabb: megtalálták a halálfélelem és az emberi élet „ellenszerét”.

Az emberiség egyik nagy kérdése: mi vár ránk a halál után?

Talán már hozzászoktatok, hogy a legtöbb szubjektív értekezésemet egy gyors önvallomással kezdem. Nincs ez másképp a The Discovery esetében sem, ugyanis a témából kifolyólag ...

Az elmúlt években kicsit hanyagoltam a tinédzserfilmeket és a coming of age -típusú történeket. Nem azért, mert különösebb problémám lenne ezzel a zsánerrel, - a Sráckornak például tetszett a virtuozitása - hanem, mert a legtöbb alkotás ugyanazon a séma mentén épül(t) fel. A napokban sikerült belefutnom a The Edge of Seventeen- ben, ami már a kezdő felütésével elkapott. Egyáltalán nem formabontó alkotása, csak a hangja nagyon valóságosan, különlegesen csengett.

Nem vagyunk ugyanolyanok, és ez így van jól!

Előzetesen semmit sem tudtam a filmről. Még csak nem is hallottam róla, pedig elég aktívan figyelem a híreket, és kutatok új „tehetségek” után. A The Edge of Seventeen esetében Woody Harrelson neve volt igazán csábító, ...

Végre sikerült bepótolnom a blockbuster (elő)szezon egyik legmarkánsabb darabját, a Logan-t. Kezdésképp fel is tenném a nagy költői kérdést: miért nem lehetett eddig is ilyen minőségben "vásznat szabdalni" ? Miért kellett végigszenvednünk két súlytalan, összecsapott, feszültség és tét nélkül filmet? Egyszerűen nem hagynak nyugodni ezek a kérdések, ami valahol édes probléma, mert ez azt jelenti, hogy teljes mértékben igazuk volt az ítészeknek és a rajongóknak: a Wolverine hattyúdala nagyon szépen szólt.

Dráma az elmúlásról, a halálról, a búcsúról

Muszáj a forrásanyag kiválasztásával kezdenem a dicséretek sorát, mert az Old   Man Logan története nagyon jól állt ennek a megtépázott, végletekig megerőszakolt ...

Nagyon kedvelem Boston tintafoltos írónagykövetét, Dennis Lehane-t. A regényei szikárstílusa egyik pillanatról a másikra a kényelmes fotelből a nagyváros bűntől mocskos utcáira „dobja” az olvasóit. Ben Affleck, aki szintén bostoni „fenegyerek”, megérti és átéli azt a világot, amiről az író történetről-történetre „tudósít”. Ismerve a szerző stílusát és a gondolatrétegét: Az éjszaka törvénye papíron összetettebb és eredetibb lehet, mint a középszerű adaptációja.

Ben Affleck ezúttal a középszer rumoshordójába fulladt

Imádom a gengszterfilmeket . A Keresztapa-trilógia, a Sebhelyesarcú, a  Nagymenők mind-mind olyan alkotások, amik nem csak az ízlésemet, de a zsánerhez fűződő érzéseimet is alapjaiban ...