( szolgálati közlemény: elnézést kérek mindenkitől a hosszúra nyúlt némaságért - sajnos így alakult -, igyekszem behozni a lemaradást.)

Brit tudósok helyett ezúttal a Netflix tudományos kutatócsoportja Robert Redford vezényletével megdönthetetlenül és hitelesen bebizonyította: van élet a halál után. Bár a nagy Felfedezés is önmagában borzasztó izgalmas, viszont, ami az áttörésnél is - morálisan mindenképp - fontosabb: megtalálták a halálfélelem és az emberi élet „ellenszerét”.

Az emberiség egyik nagy kérdése: mi vár ránk a halál után?

Talán már hozzászoktatok, hogy a legtöbb szubjektív értekezésemet egy gyors önvallomással kezdem. Nincs ez másképp a The Discovery esetében sem, ugyanis a témából kifolyólag ...

Az elmúlt években kicsit hanyagoltam a tinédzserfilmeket és a coming of age -típusú történeket. Nem azért, mert különösebb problémám lenne ezzel a zsánerrel, - a Sráckornak például tetszett a virtuozitása - hanem, mert a legtöbb alkotás ugyanazon a séma mentén épül(t) fel. A napokban sikerült belefutnom a The Edge of Seventeen- ben, ami már a kezdő felütésével elkapott. Egyáltalán nem formabontó alkotása, csak a hangja nagyon valóságosan, különlegesen csengett.

Nem vagyunk ugyanolyanok, és ez így van jól!

Előzetesen semmit sem tudtam a filmről. Még csak nem is hallottam róla, pedig elég aktívan figyelem a híreket, és kutatok új „tehetségek” után. A The Edge of Seventeen esetében Woody Harrelson neve volt igazán csábító, ...

Ryan Murphy megint megcsinálta? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon kedvelem a munkásságát, ezért vele szemben lágyszívűbb, megbocsájtóbb vagyok .A Scream Queens-t leszámítva - az nálam minden fricskája ellenére félrement - eddig minden ötletén kiválóan szórakoztam. Az American Horror Story a horror, az American Crime Story pedig a valóságon alapuló bűnügyek iránti érdeklődésemet elégítette ki. Erre a színes palettára iratkozott fel a FEUD, amiben Ryan Murphy afféle bulvár újságíróként a legendás Joan Crawford–Bette Davis viszályt élesztette fel. Figyelem: a Mi történt Baby Jane-nel? forgatásán SPOILERES képkockákra és érdekességekre bukkanhatsz.

Szerelemben, háborúban és az álomgyárban mindent lehet!

Marlon Brando, ...

Sok helyen olvashattatok már véleményeket az Oscar-díj esélyes (többek között a legjobb női főszereplő-kategória), erős életrajzi alkotásról, a Jackie-ről, amiről jómagam is értekeznék egy kicsit. Remélem érdekesnek, izgalmasnak fogjátok találkozni. Lépjünk is be a Fehér Ház karakterárnyalt falai közé.

Legendák, akik hús-vér emberek voltak

Érzésem szerint a vastagon vett mondat - amit az egyik karaktertől idéztem - lehetett ennek a drámának a plotja. Egyenesen, határozottan, lényegre törően foglalja össze a Jackie premisszájának lényegét . A megfogalmazott központi tételmondat építették fel a script sark-és csúcspontjait, és ez szerintem jó döntésnek bizonyult. Ez a koncepció, ami ugyan nem mentes a minimális ...

Barry Jenkins lírájának lényegi eszenciáját írásban megragadni nem könnyű feladat. A Holdfény létező és fontos témákat feszeget és sok életkorszak-problémával játszik. Romantikusan megfogalmazva ez a film azon kevés dráma közé tartozik, amit nem kávéillatú írók vetettek papírra, hanem maga a realitás hívott életre. Az egyik legjobb benne, hogy nem kierőszakolja, hanem kiérdemli a néző elismerését, a stáblista utáni néma lelki tapsát. Próbálok spoilermentesen értekezni, de nyomokban előfordulhat.

Megismerés és felnövés történet

Kezdem a lényeggel: a Holdfény fantasztikus filmélmény . Nemcsak az fontos, amit képvisel, hanem az az erő, ami képkockák mögött megbújó érzékenységben rejlik. Így kell jó emberközpontú ...

Az ötödik epizód ott folytatódott, ahol az előző véget ért: a párbajnál. Bevallom, picit csalódott vagyok. Bár racionális érvelés állt a „pisztolytánc” végeredménye mögött, örültem volna egy meglepő fordulatnak. Nem mintha szűkmarkúan bántak volna a meglepetésekkel. A folytatás nyomokban spoilereket tartalmaz.

Ezúttal tartalékosan „futottak ki a pályára”

A múlt heti izgalmak után az ötödik felvonás kicsit visszavett a tempóból . Az intenzitás csökkenés ellenére ugyan sikerült haladni, de ez inkább egy álmatag filler- epizódként ért fel nálam. A látottak alapján továbbra is a Társaságnak van komoly félnivalója . Amellett, hogy próbálnak újra és újra reagálni James tetteire, lassan a hátuk mögé is nézniük ...

Nagyon kedvelem Boston tintafoltos írónagykövetét, Dennis Lehane-t. A regényei szikárstílusa egyik pillanatról a másikra a kényelmes fotelből a nagyváros bűntől mocskos utcáira „dobja” az olvasóit. Ben Affleck, aki szintén bostoni „fenegyerek”, megérti és átéli azt a világot, amiről az író történetről-történetre „tudósít”. Ismerve a szerző stílusát és a gondolatrétegét: Az éjszaka törvénye papíron összetettebb és eredetibb lehet, mint a középszerű adaptációja.

Ben Affleck ezúttal a középszer rumoshordójába fulladt

Imádom a gengszterfilmeket . A Keresztapa-trilógia, a Sebhelyesarcú, a  Nagymenők mind-mind olyan alkotások, amik nem csak az ízlésemet, de a zsánerhez fűződő érzéseimet is alapjaiban ...

Nyakunkon az év legnagyobb amerikai focis eseménye. Amíg az európai foci kedvelőinek a Bajnokok Ligája a sport Karácsonya, addig a tengerentúlon ugyanez a Super Bowl. Nem rajongok különösen ezért labdajátékért –a szabályokat is csak tanulgatom -, az viszont tény, hogy ez a döntő felér egy valóságos ünnepel, amit a zeneipar legnagyobb sztárjaival ünnepel meg az egész ország. Idén például Lady Gaga slágerei töltik meg az arénát. Összeszedtem néhány olyan izgalmas sportfilmet, ami motivációs erejével vagy felemelő fináléjával idézi meg a sport legszebb, legőszintébb és olykor a legtaktikusabb pillanatait.

 Friday Night Lights: Clear Eyes, Full Hearts, Can't Lose

Ha az amerikai foci világában játszódó alkotásokról ...

Aki azt mondja, hogy nincsenek jó magyar filmek, az nem látott eleget mostanában vagy sajnos belefutott egy-két rosszabb választásba. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az amerikai mintára történő történetadaptálásokban még nem jeleskedünk annyira – más humorkultúrát sajátként eladni nem jó elképzelés ( Megdönteni Hajnal Tímeát) -, bár vannak pozitív előjelek arra nézve, hogy a jövőben magyar tollból is születnek kiváló műfaji filmek ( Hurok) . Szerencsére a világ továbbra is aktívan figyeli a magyar filmipar csiszolt gyémántjait, aminek a következő csillogó darabja a Mindenki című rövid dráma.

Nagyon szeretném, ha minél többen megnéznénk!

Deák Kristóf arra képes, amire sok tengerentúli kollégája nem: harminc percben ...

Vihar a kikötőben - leginkább így tudnám jellemezni a Tom Hardy-show második epizódját. A felvezetés után a folytatás izgalmasabbra, lendületesebbre sikeredett , ami összességében jót tett a koncepciónak. Új hatás- és hangulatfokozó elem ként megérkezett a széria eszköztárába a zene .

James Delaney vérszomjas felemelkedése

Kezdek elfogult lenni a Taboo- val, mert irtózatosan tetszik, amit eddig az írók letettek a Kelet-indai Társaság térképasztalára . Erős túlzással hiába fecseg annyit a főszereplő, mint egy Nicolas Winding Refn - karakter, amit végül kimond, annak súlya és tétje van.

Így két rész után azt azért belátom, hogy úgy tűnik, a narratíva egymásra dobált ötletek és jelenetek halmazából állna . ...

A Dizájneren című dokumentumfilm megkísérelte ugyanazt, amivel Till Attila a kreatív nagyjátékfilmjével (Tiszta szívvel) már próbálkozott: ajtót nyitni egy olyan láthatatlan világra , ami mellett minden nap elsétálunk, és amihez olykor-olykor boldog tudatlanságunkban még tíz-húsz forinttal hozzájárulunk. Egy tűszúrás még soha nem fájt ennyire.

Azt gondolom, hogy Magyarországon nincs olyan, „divatos” drogkultúra , mint a tengerentúlon. Talán pont ezért sem készül sok hazai alkotás ebben a zsánerben. Emlékszel még a Trainspotting klasszikussá érett őrületére vagy a Rekviem egy álomért lelki-horrorba illő fináléjára? Ha igen és tetszett, akkor a Dizájneren című alkotást se hagyd ki.

Mindenkit nagyon biztatnék arra, hogy ...

Oliver Stone visszatért? Az egykori producer kedvenc direktor renoméját az elmúlt években Vadállatok és macedón harcosok rombolták le a földig. Hiába az elmúlt évek negatív teljesítménye, képes hajlamos vagyok újra és újra bizalmat szavazni a rendezőnek. A Tőzsdecápákkal kultuszfilmet alkotó direktor Snowden-nel rálépett a gyógyulás útjára . Csak egy kicsit hangulatosabb és összeszedettebb forgatókönyvre lesz szüksége.

Hazafi vagy áruló?

Edward Snowden - hasonlóan Julian Assange-hez -, borzasztóan izgalmas személyiség . Egyrészt, amilyen képességek birtokában van, az lenyűgöző, másrészt hajlandó volt a saját igazságérzetétől vezérelve mindent feláldozni az őszinteség és az igazság oltárán . Manapság hányan ...

Hiába a felfokozott várakozás: Jennifer Lawrence és Chris Pratt közös sci-fije, az Utazók alaposan felsült az amerikai kritikusok előtt és a pénztáraknál is csak szolid teljesítményt nyújtott. A végeredményt látva részben meg tudom érteni a hőbörgőket, részben viszont megvédem a filmet, mert voltak benne jó ötletek. Hihetetlen, hogy Amerika időnként egy elronthatatlan ötletet is el tud fuserálni.

Moralizálásból nincs hiány

2017 a sci-fi zsáner éve: az Utazók mellett láthatunk egy minden bizonnyal fantasztikus darabot Denis Villeneuve ( Szárnyas fejvadász 2 .) tolmácsolásában; Luc Besson saját ötlettel érkezik – Valerian -; Duncan Jones ezúttal a cyber punk világában fog kalandozni – Mute -, és akkor az év egyik ...

Oké, Clint Eastwood mikor is csinált utoljára normális, tartalmas filmet? Első blikkre a Grand Torino ugrik be. Már a mindenki által egekbe magasztalt, díjmágnes mesterlövéses sztori sem jött be. Túl sok volt az európai szívemnek az amerikai szirup. De mellette szóljon, hogy volt benne szív, még ha túlságosan is sávosra és csillagosra sikeredett. Szemben Sully-val, ami hideg kimértségével azt sem engedte meg, hogy a felszállás után kikapcsoljam a biztonsági övemet.

A Sully olyan, mint a Hudson január 15-én: jéghideg

Mentségére szóljon, hogy ezúttal csak a rendezői teendőket vállalta magára, a scriptbe nem nyúlt bele. Végeredmény: az amerikai csoda néma közönnyé szelídült . Nem azért, mert tudtam a végeredményt, hanem mert, a ...