A sorozatvilágban a főcímek mostanság másodvirágzásukat élik - emlékeztek még a Lost -féle naturalista title kiírásra? A készítők, amellett, hogy szép ékszerként tekintenek rá, előszeretettel használják arra, hogy egy nagy egységbe kovácsolják a történetükben rejlő motívumokat, ráadásul, ha ízlésesen van megkomponálva – képileg és hangilag - kiváló hangulatteremtőként is tud funkcionálni. Arra is láthattunk példát, hogy milyen az, amikor az open creditet történet kiegészítő szerepet tölt be. Ezekből a sajátos, kreatív és sokat fecsegő főcímekből válogattam össze egy csokorra valót. Személy szerint nálam még mindig a Powerless viszi a prímet. Érdekes lenne majd azt is megvizsgálni, hogy miként változott, ...

„Tudom, mire gondoltok: megint egy uncsi szuperhős-bunyó!”

A Powerless elég rétegsorozat . És annak is a szélsőséges verziója. Nekem legalábbis a pilot alapján az a benyomásom, hogy ezt a komédiát csak szeretni vagy utálni lehet. Nincs köztes állapot. Alapvetően nem vagyok a műfaj nagy rajongója, csak egy-kettő ment át eddig a szitámon, de a Powerless-ben van annyi potenciál, hogy kis javulás után bekerüljön a csapatomba.

Wayne Security legnagyobb találmánya az önkritika

Lehet, hogy csak jókor kapott el, de ez így elsőre bejött. Még úgyis, hogy bőven nem hibátlan. Szuperhős sebességgel rohantunk végig a történeten, és a humorosnak szánt dialógok nagy része inkább volt kínos, mint vicces. Viszont a  kreatív koncepcióval egy ...