A Disney mesefeldolgozó gépezetének újabb darabja, A szépség és a szörnyeteg már két hete rekordokat döntöget a pénztáraknál, és hódítja meg az animációs mese szerelmeseinek szívét. Meg tudom érteni, hogy miért kedvelik sokan, mert mint adaptáció tűpontos, viszont folytonosságban, történet kibontásban és önállóságban már nem teljesít jól a film. Kimondottan unalmas.

Jó vagy rossz a hajszálpontos történetmesélés?

Ez a legnagyobb kérdés, ami előrevetíti azt a témakört is, miszerint a nézőknek/rajongóknak/kritikusoknak soha semmi sem elég jó. Ha koherensen, lineáris eseménylánc módjára követi az eredeti forrásanyagot, az a gond, ha viszont merészebben nyúl a történethez, esetleg új megvilágításba helyezi, más ...