„Tudom, mire gondoltok: megint egy uncsi szuperhős-bunyó!”

A Powerless elég rétegsorozat. És annak is a szélsőséges verziója. Nekem legalábbis a pilot alapján az a benyomásom, hogy ezt a komédiát csak szeretni vagy utálni lehet. Nincs köztes állapot. Alapvetően nem vagyok a műfaj nagy rajongója, csak egy-kettő ment át eddig a szitámon, de a Powerless-ben van annyi potenciál, hogy kis javulás után bekerüljön a csapatomba.

Wayne Security legnagyobb találmánya az önkritika

Lehet, hogy csak jókor kapott el, de ez így elsőre bejött. Még úgyis, hogy bőven nem hibátlan. Szuperhős sebességgel rohantunk végig a történeten, és a humorosnak szánt dialógok nagy része inkább volt kínos, mint vicces. Viszont a kreatív koncepcióval egy pillanat alatt levettek a lábamról. Ez a nem klasszikus „Behind the Scenes”- szerkezet, vagyis a „kulisszák” – szuperhősködés - mögötti világ ügyes választás. Betekinthetünk abba a kemény és nehéz munkába, ami a világmegmentés után kezdődik meg. Amíg Superman és barátai a földönkívüliektől mentenek meg minket, addig a Wayne Security lelkes kis csapata a köpenyes és maszkos hőseink életveszélyes pusztításától.

Ide erősebb ablaktisztítóra lesz szükség...

Gyorsan nézzük meg mi az alap felállás, hogy utána az izgalmasabb résszel tudjunk foglalkozni.  A Wayne Enterprises-nak rengeteg leányvállalata van a világon. Az egyik ezek közül a Wayne Security, ahol a leleményes lángelmék olyan innovatív találmányok fejlesztésén dolgoznak, amik megvédik az hétköznapi embereket a hőstettek mellékhatásaitól. Például a kriptonit üvegablak azt a célt szolgálná, hogy megóvja az irodai dolgozók testi épségét. Ha még a Batman v Superman előtt piacra dobták volna ezt a találmányt, akkor a bőregér sem neheztelt volna az Acélemberre.

Főhősünk Emily (Vanessa Hudgens), aki a néző lelkes, naiv rácsodálkozását képviseli: fogalma sincs milyen egy szuperhősök és gonoszok által terrorizált városban élni. Neki kell talpra állítania a céget, és új találmányok kifejlesztésére sarkalnia az embereit.

Joker-őrület ellenszéruma

Ha őszinte akarok lenni, akkor engem az open credit-tel vettek meg. A cím alatti idézet is a metrón ülve hangzik el, közvetlenül a metrószerencsétlenség előtt, amit többek között a város őrangyala, Skarlát Róka okozott. De nem csak ez volt az egyetlen alkalom, amikor a pilot önkritikát gyakorolt. Kicsit az volt az érzésem, mintha a DC engedélyt adott volna – a komoly hangvételű univerzumépítésük mellett -, hogy afféle játszótér-formában kifigurázzák saját magukat. Ez a parodisztikus báj szerintem nagyon jól áll a Powerless-nek. Legalábbis addig, amíg kordában tudják tartani az erejét. A problémák, a felületesség mellet, a párbeszédek kegyetlen mesterkéltsége. Nem azokra gondolok, amik a témából adódóan ülni tudnak, hanem a kötelező konstans humorkodásra. Például Bruce Wayne unokatestvérének egyetlen szerethető vagy vicces pillanata nem volt. A gesztusvilága is bődületesen maníros, túljátszott.

A pilot, a pozitívumok ellenére, egyáltalán nem mentes a szokásos gyermekbetegségektől. A túlzsúfoltság és túltolt humorpanelek, amik igazán szembetűnőek. Ambivalens módon mindenre, de igazából semmire nem volt elég idő.

A főbb karakterek a jövőben szerethetőekké válhatnak– főleg Vanessa Hudgens -, bár a fent említett erőltetettség mindegyik személyiségében érezhető. Egyelőre a bemutatások felszínesre sikeredett, de ahogy haladunk előre, ha mélyülni nem is, de egyre jobban ki fognak nyílni.

Van egyfajta fantázia mozgató hatása a sorozatnak: a team up ötletbörzénél, amikor a céget akarták megtartani, gondolatban bedobtam a sajátomat is a kalapba: egy olyan esernyő szabadalma jutott eszembe, ami séta közben megvédené a használóját a magasból lezuhanó épület- és tégladaraboktól. Ha van ötletek, akkor elő vele, hátha a Wayne Security egyszer piacra dobja!

A Powerless tipikusan az a történet - a felépítéséből és a műfajából adódóan -, ami csak húsz perces formátumban tud működni.  Félóra már túlságosan sok lenne.

Muszáj megemlítenem még, hogy a főcím szerintem nagyon kreatívra sikeredett: egyszerre volt benne a világ, amiben játszódik a story, és a (hétköznapi) hősök, akik élnek benne. Jól rávilágít a koncepcióban rejlő ötletpotenciálra. Ha sikerülne egyensúlyt találni, és/vagy jobb szövegkönyveket írni, akkor a Powerless elég kellemes heti szórakozás lehet.

Verdikt

A Powerless egy ízig-vérig comics geek-sorozat, tele kreatív ötlettel. Elsőre jól esett elmerülni a képregény-adaptációk egy napsütötte világába. Objektíven a kínossága és a felületes építkezése miatt a végeredmény bőven közepes, mert a szuperhős-vonalon kívül egyelőre más nincs benne. De a lépten-nyomon elejtett easter egg-ek, na meg a geek-vérem felfelé kanyarítja a pontszámot. Legyen egy erős hatos. Nagyon remélem, hogy a jó ötletek és a kreatív megoldások fognak érvényesülni a műfaj hibái helyett.

Érdekesség: az első rész narrátora az az Adam West, aki első ízben húzta magára a bőregérgúnyát, és aki számtalanszor - videojátékok, animációs mesék - szólaltatta meg Gotham City őrangyalát.