Egy apokaliptikus világban felértékelődnek a szükségletek. Amit nyugalmi környezetben természetesnek veszünk és talán megfelelően értékelni is elfelejtjük – élelem, ivóvíz -, az szélsőséges helyzetben igencsak felértékelődik. Úgy tűnik már 1975-ben is úgy gondolták, van, ami a túlélés alapvető zálogainál az emberi vágyak nagyobb hatalommal bírnak. Ez a bizarr sci-fi 2024-ben, a IV. világháború után játszódik, betekintést engedve a két kulcskaraktert, Albert (Don Johnson) és a kutyája Ficsúr szürreális kalandozásaiba.

A kutya az ember legjobb barátja.

A történetexpozíciója Albert és négylábú között lévő "baráti" viszonyon alapszik. Mindez nem hagyományosan, a hasonló témákat boncolgató történetmesélési alapokon nyugszik. Egészen szürreális formában mutatják be, hogy mi is kell valójában a túléléshez. Mondok is egy példát: a fiú szerez a kutyájának ételt, míg négylábú barátja viszonzásul nőt kerít a magányos gazdájának. Hát igen...Albert, mint ahogy a legtöbb férfi a kopár sivatagot rója a gyengébbik nem után kajtatva, mert a vágyainkat egy világégés sem csendesítheti el.

Szerencsére a történet kellemes és kreatív szürrealitása mellé nem egy klisékkel teletűzdelt Mad Max-szagú – korábban is keletkezett – replikát kapunk, hanem egy igazán könnyen fogyasztható sztorit, ami nem kevés önkritikával reflektál saját magára.

A karakterek hellyel-közzel szimpatikusak, senkit nem vezérel magasztos cél. A humora groteszk, ami leginkább Albert és Ficsúr párbeszédeiben - telepatikusan kommunikálnak egymással – csúcsosodik ki. Utóbbi jobban mondva inkább zsörtölődik enyhének nem nevezhető szarkazmussal.

A cselekmény akkor indul be igazan, amikor a kölyök újabb kiszemeltjének kezére igényt tart az apokaliptikus világot rettegésbe tartó kegyetlen banda. Albert bizonyítva nemes szándékait megmenti szíve választottját, s ő meg is hálálja serényen.

Mint említettem: nincs egy olyan szereplő, aki egy nagyobb jóért cselekedne. Mindenki – egy ilyen világban senki sem cselekedne máshogy – önös érdektől vezérelve a saját boldogulását tartja szem előtt. A világ már úgy is halott, nincs igazán értelme hősködni. Ennek a szerepnek a lány is eleget tesz, hiszen az árnyaltságának köszönhetően ő sem teljesen az, mint, aminek a történet nagy részében mutatta magát. Ráadásul a kihaltnak hitt világ is több meglepetést tartogat, mint az Albert vagy a néző első ránézésre gondolta volna. Fordulat, humor, posztapokaliptikus őrület. Kell ennél több?

Verdikt

Nem állítom, hogy mindenkinek tetszeni fog, de, aki kedveli ezt a műfajt – némi szürreális utóízzel – annak A fiú és a kutyája kötelező darab. A technikai része sajnos – már csak a kora miatt is - elég gyenge, de az alapötlet remek, a karakterek érzelmeket váltanak ki. Igazi hibrid film: egyszerre morbid, elgondolkodtató, vicces és drámai. A lezárás pedig kivált pár órányi masszív döbbenetet.